Tisztelt Államtitkár Úr!
A második világháború befejezése után Ausztria szovjet megszállási övezetében az egyik legnagyobb hadifogolytábor Zwettl közelében volt. Jogellenesen itt tartottak fogva több ezer magyar katonát, akik május 8-án kapituláltak. A betegeket részben a táborban elkülönített barakkokban, részben a táboron kívül létesített kórházban „kezelték” gyógyszer nélkül. Az elhunyt katonák többsége jeltelen sírokban nyugszik az allensteigi katonai temető ezer természetes gránit keresztje alatt, 3900-an. In Memoriam felirattal állítottak emléket a 4. parcellában Pákozdy Lajosnak, és f. év augusztus 1-jétől kopjafa hirdeti v. Heszlényi József emlékét is. Mindkét hősi halottunk a zwettli apátság halotti anyakönyvébe 1945. augusztus 1-jén nyert bejegyzést.
A magyar tábor parancsnokának, v. Heszlényi Józsefnek 1960-ig a polgári temetőben volt a sírja, és jelenleg ismeretlen helyen van.
A hadifogolysírok kutatása, gondozása német és osztrák részről példás. Az Erdélyi Világszövetség Magyarországi Szervezete együtt kíván működni a német és az osztrák Fekete Kereszttel, így elérhetjük azt, hogy Kelet-Európa két legnagyobb hadifogolytáborában közösen állítsunk fel méltó emlékművet. Ennek érdekében hazánkban is meg kell alapítani a Magyar Fekete Kereszt Társaságot a HM támogatásával.
Önerőből kívántam emlékoszlopot azoknak a bajtársaknak, akikkel együtt voltam a zwettli táborban, és ehhez kértem az Ön támogatását.
Egy mikrobuszt kértem július 30., augusztus 1-ji időpontra díjmentesen, hogy az általam elkészíttetett kopjafát és három személyt a helyszínre szállítsanak. Gondolom, csak a három kísérő feladatát kell meghatároznom. A temetőt kívántuk feltérképezni, hogy tudjuk, kik is vannak jelölt sírokban. Előzőleg tájékozódtam a HM-nél, hogy erre anyagi fedezetük nincs, ígéretet tettem, hogy az eredményt a HM-levéltár rendelkezésére bocsátom. Biztonság kedvéért hasonló kéréssel fordultam Lezsák Sándor úrhoz is.
Feltételezem, hogy államtitkár úr támogatta kérésünket, de nem úgy, ahogy kértem. Az EVSZM szervezet elnöke értesítést kapott, hogy a kért mikrobuszt rendelkezésre bocsátja a felmerült költségek megtérítése ellenében. Tekintettel arra, hogy nyugdíjam csak négy számjegyű, így biankó csekket nem írhatok alá. Amikor ezt a kiadmányt az illetékes aláírta, akkor fordultak meg sírjukban az elesett hősök, annál is inkább, mert ekkor indították útjára azon luxusautóbuszt, mely Barcelonába ment tisztekkel és feleségeikkel. Ilyen stafétát még a gazdag országok sem indítottak. Miért nem a kohászokat vagy a bányászokat küldték el? Mit vihettek tarsolyukban? Adósleveleinket, a munkanélküliek számát tartalmazó írást, és mit vehettek át? Azokat az aranyérmeket, melynek területen negatív világelsők vagyunk? Még a gondolat is megfordult bennem, hogy a négy évtized szelleméből még maradt valami a HM-ben!
Jelentem államtitkár úr, ha nehezen is, de vasúton kiszállítottuk a kopjafát, a koszorúkat a HM támogatása nélkül is, és feljegyeztünk ötvenhárom magyar nevet, akik ott nyugodnak. Örülök annak is, hogy ki tudtam fizetni a háromszáz forint „devizailletéket” a MNB-nek is.
Tisztelettel:
Horváth Béla
nyugdíjas, MDF-tag
- Visszabeszélő [6]