A foglalkoztatáspolitika – csak részben jogosan – „aktívnak” nevezett „eszközeit” (átképzés, közmunkák, munkaidőcsökkentés, korai nyugdíjazás, bérszubvenciók) az általános adóbevételekből képzett Foglalkoztatáspolitikai Alap (FA) finanszírozza. Elterjedt vélekedés szerint ezek az aktív megoldások jelentik a munkanélküliség igazi ellenszerét, sőt sokszor a segélyezéssel – mint rossz megoldással – szembeállítva helyezik őket piedesztálra.
Ne bonyolódjunk most elvi vitába (melyben rámutathatnánk, mennyi a szemfényvesztés, naiv illúzió és apparátusi érdek a lelkendezés mögött), az aktív foglalkoztatási politika magyarországi esélyeit illetően éppen elégséges egy pillantást vetnünk a nagyságrendekre. A FA-ból 1991-ben egy aktív lakosra 300-400, egy munkanélkülire ennek megfelelően legfeljebb 4000-5000 forint jutott, miközben egy új munkahely megteremtésének beruházási költsége jóval felülmúlta a százezer forintot, az éves bérköltség pedig – a minimálbér szintjén is – a százötvenezret. Egy új munkahely beindításának költségeit tehát a FA jó esetben egy százalékkal tudta volna (tudná) mérsékelni, ami a 30-35 százalékos nominális kamatok és hasonló nagyságrendű adóráták, a bizonytalan hozamok világában szinte észrevehetetlen mérték.
Ennek megfelelően hibásnak bizonyult a FA megyék közötti elosztásában követett gyakorlat is. Ha a FA-kiadások képesek tömegesen megelőzni a munkanélküliség kialakulását, akkor jogosult az elosztást a potenciális munkanélküliség (vagy jobb híján a megyék mérete) szerint elosztani. Ha elenyésző mértéküknél fogva erre eleve nem is lehetnek képesek, akkor ugyanennek az elvnek az érvényesítése csupán annyit eredményez, hogy a legsúlyosabban érintett területek nem feltétlenül jutnak több támogatáshoz. Alighanem ez a helyzet a hazai gyakorlatban: megyei adatok alapján készült becslés szerint 1991-ben négyszer nagyobb munkanélküliség esetén a FA-támogatások csupán kétszer nagyobbak voltak, vagy fordítva, kétszer nagyobb FA-kiadások sem tudták megakadályozni a munkanélküliség négyszer magasabb szintjének kialakulását.
Ennek oka végül is az volt, hogy a FA elosztásában a prevenció szándékával (és többek között ezen írás szerzőjének munkaerő-piaci bizottságbeli egyetértő szavazatával) viszonylag nagy súllyal szerepelt a lélekszám. (Így alakulhatott ki az az abszurd helyzet, hogy az egy munkanélkülire eső támogatás Budapesten volt a legmagasabb.) A FA preventív hatására vonatkozó elképzelésünk hibás volt: végül is a sokak által felelőtlenül mentőövnek kinevezett szalmaszálat sem azoknak nyújtottuk, akik a mélyvízben bajba jutottak.
(Következik: Meneküljön, ki merre lát?)
- gazdaság [6]