„Annyian vagyunk, mint egy Fradi-meccsen” – jegyezte meg valaki a hallgatóságból. S valóban, a Fővárosi Bíróság legnagyobb tárgyalóterméből is nagyon sok néző kiszorult azon a napon. Az ítélet kihirdetése előtt a bíró óvatosságból elültette a barátokat és ismerősöket a vádlottak törvényes képviselői (szülei) mellől, hogy adott esetben egyszerűbb legyen a „tárgyalás nyilvánosságát korlátozni”. (A szülők ugyanis zárt tárgyalás elrendelése esetén is bent maradhattak volna a teremben, hiszen a vádlottak legnagyobb része még most is fiatalkorú.) Ám nem annyira az ítélet maga, mint inkább a megfizetendő bűnügyi költség összege váltott ki felháborodást. (Ez személyenként 180 Ft-tól 28 380 Ft-ig terjedt.)
Az 1992. május 4-én kezdődött monstre pernek nemcsak az volt az érdekessége, hogy soha nem állt még egyszerre ennyi vádlott magyar bíróság előtt, hanem az is, hogy először vádoltak valakit a Btk. 156. §-ába ütköző „nemzeti, népi, faji vagy vallási csoport elleni” bűncselekménnyel.
Egy kis statisztika
A 48 vádlottból 46 fiatalkorú; a két 18 éves felnőttet leszámítva az elkövetés idején a csoport fele 17, a másik fele 14-16 éves volt. Értelmiségi családból származik 7, munkáscsaládból 20 fő, a többiek szülei főleg alkalmi munkából élnek. A vádlottak felének szülei elváltak, vagy az egyik szülő meghalt; a másik felének családi helyzete rendezettnek tekinthető. A 48-ból 47-en végezték el az általános iskolát, közülük egy leérettségizett; nyolcuknak van valamilyen szakképzettsége. Az egyik fiatalkorú vádlottnak már gyereke is van.
Nyolcan vannak olyanok, akik az eljárás kezdete óta újabb skinhead-támadásokban vettek részt; ezeket az eseteket is hozzáírták a bűnlajstromhoz. Öt fő ellen – később elkövetett, főleg hasonló cselekmények miatt – újabb eljárás indult.
Jogászberkekben a Btk. 156. §-ára alapozott vád keltette a legnagyobb feltűnést. Ezelőtt három hasonló jellegű per volt a Fővárosi Bíróság előtt. Az első perben a vád súlyos testi sértés és izgatás volt, de végül csak az előbbiben találták bűnösnek a vádlottakat, mert a per ideje alatt az „izgatás” jogi kategóriáját az azóta szintén megszűnt „közösség megsértése” váltotta fel. Az ezt követő perekben már csak a „súlyos testi sértés” kategóriáját alkalmazták.
Az ügyész perbeszédében elmondta, hogy az ügy minősítésében nem politikai, hanem tisztán jogi meggondolások vezették. Szerinte éppen az volt az átpolitizált gyakorlat, amikor – az ország jó hírneve érdekében – egyszerű garázdaságnak minősítették a hasonló eseteket. Ám e támadásikat a sértettek egyes kisebbségi csoportokhoz való tartozása miatt követték el, ezért az elkövetők a „nemzeti, népi, faji vagy vallási csoport elleni bűncselekménnyel” vádolhatók. A vádlottakra – kevés kivétellel – végrehajtható szabadságvesztés büntetést kért.
A véderő
A soktagú védelem kezdettől fogva támadta ezt a jogi minősítést. Álláspontjuk szerint a „gyerekek” csupán garázdaságban vétkesek, mert a Btk. 156. §-a nem ilyen „balhékra”, hanem szervezett, céltudatos népirtásra vonatkozik. Nagy László ügyvéd szerint az egész 156. §-t hatályon kívül kell helyezni, mert az ellentmond a nemzetközi egyezményeknek. Bejelentette, hogy Király B. Izabella ellenjegyzésével az Alkotmánybírósághoz fordult e paragrafus eltörlésének érdekében.
A védelem érvei között végig ott lappangott a „paritás” elve is. Eszerint azért kell (az enyhébben szankcionálható) garázdaságnak minősíteni a mostani esetet, mert a színes bőrűek által kezdeményezett verekedéseket is garázdaságnak minősítette annak idején a bíróság.
Mások azt hangsúlyozták, hogy a skinheadgyülekezet nem tekinthető szervezett csoportnak. A jellegzetes szerelés nem a csoportba tartozás jele, csupán divatból hordják a fiatalok; régen a hosszú haj volt a divat, ma a rövid. A bomberdzsekinek* sincs semmi köze a skinheadséghez; egyszerűen ez a legolcsóbb kabát, és kevés pénzért nem is lehet másmilyet kapni. (Egy védő megkockáztatta azt a költői kérdést is, hogy vajon őt is skinheadként kellene-e elítélni, ha történetesen piros bélésű zakójában érkezik a tárgyalásra?)
Többen érveltek úgy, hogy védencük „nem csinált semmit”, csak ment a csoporttal. Ha őket is elítélik, akkor ezzel az erővel a Szabadság-szobrot is el lehetne ítélni, ha valamilyen bűncselekmény történik a közelében – állította egy védő! Többen óvtak a kollektív büntetés alkalmazásától; kiemelték, hogy a vádlottak nagy száma ellenére csak személyre szóló büntetésnek lehet helye a személyes felelősség megállapítása után.
Volt, aki a csoportképződés folyamatát elemezte szociálpszichológiai szempontból, hangsúlyozva, hogy a periférián lévő emberek felelőssége egészen más, mint a központban lévőké.
Volt olyan védő is, aki nemcsak a 156. §-t, de az egész jogrendet meg kívánta változtatni. Beszédében a Csemegi Kódexhez kívánt visszatérni, amely – ellentétben a mai magyar jogrenddel – csak a bíróság előtt tett vallomást fogadja el hitelesnek. (A vád nagy része ugyanis a vádlottak nyomozati és ügyészi szakban tett, egymást terhelő vallomásain alapult, ezeket a vallomásokat azonban a vádlottak a tárgyalás alkalmával sorra visszavonták.)
Összességében a védők védenceik felmentését, megrovását, esetleg felfüggesztett fogházbüntetés kiszabását kérték.
Ökölminősítés
Vaskuti András tanácsa meglepetésre nem a „nemzeti, népi, faji vagy vallási csoport elleni” bűncselekményben, hanem többrendbeli, aljas indokból elkövetett súlyos testi sértés, garázdaság, egy rendbeli kifosztás, valamint orgazdaság bűntettében találta bűnösnek a vádlottakat. (Információink szerint az eltérő minősítés nem befolyásolta jelentősen a kiszabott büntetések nagyságát.) A bíró az indoklásban elmondta, hogy tisztán a törvény szövegét tekintve a 156. § is alkalmazható lenne, de a cselekmények nem az emberiség, hanem a közrend, a biztonság, a testi épségéhez való jog ellen irányultak, s így inkább a 179. § és a 271. § alkalmazása a helyénvaló.
Vaskuti András kiemelte, hogy bár a vádlottak nem azért állnak a bíróság előtt, mert skinheadek, hanem azért, mert bűncselekményeket követtek el, a bűnügy szempontjából mégsem mellékes a vádlottak skinhead mivolta, mert ez és a hozzá kapcsolódó ideológia szolgáltatott okot a vádiratban felsorolt 8 színes bőrű, 5 arab, 6 cigány és 2 magyar, nem cigány (de cigánynak látszó) ember elleni támadásra. (Ugyanez szolgált az „aljas indokból elkövetett” minősítés alapjául is: a sértettek egyszer sem adtak okot a támadásokra, kizárólag a bőrük színe volt az, amiért súlyosan bántalmazták őket.)
A bíróság azért sem tekintette egyszerű „balhéknak” a történteket, mert bebizonyosodott, hogy az elkövetők – akár skinheadnek vallották magukat, akár nem – felfegyverkezve, kifejezetten verekedési szándékkal gyűltek össze a különböző helyszíneken. Aki „nem csinált semmit”, az is tisztában volt a vonulás céljával, és jelenlétével támogatta a többieket.
Elutasította azt a főleg Porubszky István (alias Potyka bácsi) és köre által hangoztatott nézetet, miszerint a skinheadek valójában derék, népi érzületű fiatalok volnának, és csupán a honért érzett aggodalom serkenti néha meggondolatlan tettekre őket. A bíróság nem talált összefüggést az erdélyi magyarság sorsáért való aggódás és a színes bőrű diákok megverése között. A skinhead-mozgalom Angliában, a hatvanas évek végén, a hippimozgalom ellenfeleként lépett fel – tehát nem kifejezetten nemzeti eredetű –, és tagjai az amerikai hadsereg egyik elit alakulatának tagjaihoz, a skinneckekhez (a bőrnyakúakhoz) kívántak hasonlítani.
A kihirdetés után az ügyész téves minősítés miatt súlyosbításért, a védők legtöbbje pedig szintén téves minősítés miatt enyhítésért, illetve felmentésért fellebbezett. A per tehát nem ért véget, csak szünetel. Egyedül csak Sz. R. várja fogházban a további fejleményeket, mert néhány napja a buszon megrugdosott egy külföldi követségi dolgozót.
* Általában a piros bélésű, kifordított bomberdzsekivel jelzik a skinheadek, hogy a „hadak útjára” léptek.
Hivatkozott cikkek
- Belföld [9]