1991. január – Törlik a cégbíróságon az MVA kuratórium első elnökét, Zwack Pétert, mivel külszolgálatba lép.
1991. május – Nagy Elek kormányfőtanácsosnak, a Magyar Kis- és Középvállalkozói Fórum vezetőjének javaslatára Slosár Gábort választják az MVA-kuratórium elnökének. Az új elnök (aki korábban távozni kényszerült a Magyar Villamos Művek Tröszttől, majd igazgatója volt a tönkrement Provízió Kft.-nek) az MDF gazdaságpolitikai bizottságának ügyvivője, és elnöke a Magyar Vállalkozói Kamarának (ahol – Nagy Elekkel együtt – hamarosan vizsgálat és belügyminisztériumi nyomozás indul ellene, amelyben tisztázza magát).
1991 ősze – Slosár Gábor az Állami Vagyonügynökség ügyvezető igazgatóhelyettese lesz.
1992. március – Az ingatlanforgalmazással foglalkozó Tilla Kft. bejelentkezik a cégbíróságon; a 81 millió forint törzstőkéjű kft.-t Ujj Magdolna és Ujj Katalin jegyzi, 50–50 százalékban részesednek az alaptőkéből. (Az alapítók állítólag ismerősei az MVA ügyvezető igazgatójának, dr. Holló Zsuzsának.)
1992. április 6. – Az MVFA és a Tilla Kft. megállapodást köt arról, hogy az MVA elad a Tillának 560 millió forint névértékű Központi Váltó- és Hitelbankkötvényt (ami egy kézben példátlanul nagy összeg) egy április 9-i keltezésű 200 milliós váltóért (mögötte egy az ÁB-Generalival kötött biztosítás áll fedezetül), amely október 6-án jár le.
1992. április 9. – Adásvételi szerződés születik az MVA és a Tilla Kft. között, amelynek értelmében a kft. eladja az 560 milliós kötvénycsomagot 166 millióért az MVA-nak.
1992. szeptember 28. – Az újabb Tilla–MVA-megállapodás értelmében az alapítvány meghosszabítja a váltót: a Tilla ennek értelmében megvásárolja saját váltóit, s cserébe újat ad, amely 1993. április 6-án jár le. A váltó mögött azonban ezúttal már csak az 1 milliós törzstőkéjű Kaméleon Glovest Kötő- és Kereskedelmi Kft. Váci utcai és Petőfi Sándor utcai üzleteinek bérleti joga áll fedezetként. A kft.-ben Ujj Magdolna és Ujj Katalin 250-250 ezer forint erejéig tulajdonosok. A Tilla Kft. vállalja, hogy 1992. december 1-jéig készpénzben befizet 25,7 milliót az MVA számlájára.
1992. november 12. – Elhalasztják az MVA alapítói értekezletét. Kupa Mihály ugyan nem indokolja a halasztást, de jólinformáltak szerint a következő hétre összehívott alapítói értekezleten változás várható a kuratórium összetételében (Náray László PM-főosztályvezető-helyettes időközben lemondott kuratóriumi tagságáról), sőt olyan hírek terjengnek, hogy Slosárt is menesztik (egyelőre azon folyik a vita, hogy lehet-e a kuratórium elnöke és társelnöke államigazgatási szerv képviselője). Slosár Gábor nem tud arról, hogy fel kellene állnia az MVA elnöki vagy az ÁVÜ igazgatóhelyettesi székéből.
1992. november 14. – Hírek szerint a novemberben megtartott kuratóriumi ülésen Slosár Gábor néhány miniszterre hivatkozva követelte dr. Holló Zsuzsa ügyvezető igazgató fejét, mivel az MVA csak 100 millió forinttal járult hozzá Garanciaalap Rt.-hez, s nem 1,5 milliárddal, miként azt a kormányzat kívánta. (Az MVA időközben 6,5 milliárd forintra növekedett tőkéjének nagy részét állampapírokban, ill. hosszú távú befektetésekben tartja. Az ilyen típusú befektetések minden 1 milliárdja után 170 millió a kamat. Az alapítvány likvid tőkéje mintegy 1 milliárd, ezt használhatja váltóvásárlásokra, amelyek után viszont 400 millió a kamat.)
1992. november 26. – Minden híresztelés ellenére botrányoktól mentesen zajlott le az MVA alapítói értekezlete. A kuratórium megfelelőnek tartotta az alapítvány elmúlt évi üzletpolitikáját azzal, hogy a jövőben javítani kell a pénzügyi ellenőrzést és a belső információs rendszert. Az értekezleten vita kerekedett arról, elnök maradhat-e Slosár Gábor. Kelemen Géza (Controll Rt.) kuratóriumi társelnök szerint az alapítói okirat csak a köztisztviselőket, és nem általában az államigazgatási szervnél dolgozókat zárja ki a kuratóriumból. Vita folyik arról is, hogy az elnök milyen szerepet töltsön be a jövőben az alapítvány gazdasági életében. Az alapszabályzat szerint ugyanis ő a szervezet vállalkozásainak „legfőbb őre”. A kuratórium szerint a jövőben nagyobb nyilvánosságot kell kapnia az alapítványi döntéseknek.
1992. december 1. – Újabb Tilla–MVA-megállapodás: a kft. 10,4 millió forintot átad az MVA-nak az adóalapból levonható támogatásként. (A további 15 milliós tartozás befizetéséről nincs hír.)
1992. december 28. – Holló Zsuzsa-interjú a Népszabadságban: „ha valaki szerint ez a döntési mechanizmus (ti. a támogatások odaítélése – T. P.) visszaélésekre és felelőtlenségre ad lehetőséget, az valószínűleg téved. Nem tagadom, a folyamat kissé nehézkes… Ami az alapítvány esetleges politikai függőségét illeti, azt egyszerűen nem értem. Az emberek manapság a gazdaság minden területén politikai beavatkozást sejtenek. Higgye el, én lennék az első, aki felállnék a székemről, ha valóban látnék esélyt a beavatkozásra.”
– A cégbíróság elutasítja a Tilla bejegyzését. Formai hibák miatt nem kerül sor a Kaméleon Glovest Kft. bejegyzésére sem: alaptőkéjét ugyan időközben 50 millió forintra emelték, de 20 millió felett felügyelőbizottságra van szükség, amelyet nem alakítottak meg.
1993. január 12. – Az MVA-kuratórium zárt ülése úgy dönt, hogy felfüggeszti állásából dr. Holló Zsuzsa ügyvezető igazgatót. Indoklás: „Bizonyos tevékenységek szakszerűtlen végzésével kapcsolatban anomáliák kelelkeztek”; „a hiányosságok a biztosítékok elfogadásának folyamatában és a források kihelyezésére elfogadott fedezetek értékelésében jelentkeztek.” Kiderül: a Price Waterhouse (PW) tanácsadó cég december óta vizsgálja az MVA-t, s „több száz millió forintos szabálytalanságot fedezett fel”. Slosár Gábor, miután „titkosította” a PW jelentését, nem nyilatkozik.
1993. január 13. – Slosár Gábor és Kelemen Géza ultimátumot intéz Holló Zsuzsához: vagy közös megegyezés, vagy felmondás, de szedje a holmiját, és távozzon. Indok: eddig nem okozott kárt az alapítványnak, ám ha marad, akkor ártana az ügynek. Holló nem érti, miért kell olyan sebtében távoznia, miért nem nézhetett bele abba a vádló anyagba, amelyhez ő szolgáltatta a dokumentumokat; olyan ügyben akarják felelősségre vonni, amelyben döntési joga sem volt; bejelenti, hogy bírósághoz fordul.
1993. január 15. – Csanádi Ágnesnek, az MVA-kuratórium tagjának írása a Magyar Hírlapban: a Holló-ügy nem több és nem kevesebb, mint munkakörben elkövetett gondatlanság, ami várhatóan több száz milliós veszteséget okoz az MVA-nak. Nincs mögötte politika. Az írás nem említi a PW-jelentést.
1993. január 16. – Hírek szerint nem elképzelhetetlen, hogy Holló után Slosár Gábornak is mennie kell, ugyanis mindkettőjük aláírása szerepel bizonyos kétes kifizetésekről szóló szerződéseken, melyekről még a kuratóriumi tagok sem tudtak. A még mindig „titkosított” PW-jelentés szerint: a kihelyezések jogilag és szakmailag kifogásolhatók, a szerződések sem külalaki, sem tartalmi követelményeiben nem felelnek meg a jogszabályoknak, a befektetéseket nem készítették elő, nem előzte meg pénztechnikai vizsgálat a kölcsön odaítélését, s a pénzfelvevők nem rendelkeztek megfelelő fedezettel. Slosár Gábor erősen kifogásolja, hogy a PW „titkos” jelentését valaki felhasználta, ugyanakkor elismeri: az ő ellenjegyzésével történhettek a tranzakciók, s azt is, hogy sem a Tilla, sem a Neményi Rt. nem teljesítette a fizetési határidőket. Az elnök szerint azonban az ügyletekről a kuratórium tagjainak is tudniuk kellett.
1993. január 18. – Egy héttel későbbre halasztják az MVA-kuratórium ülését, mert ki kell deríteni, kit terhel a felelősség azért, hogy az alapítvány váltót adott ki a Tillának és a Neményi Rt.-nek. (Egyébként váltóvásárlás révén jutott pénzhez a Cél Leasing Kft., a Wosala Kft., az Aréna Kft. és a Budapesti Építőipari Vállalat is.)
1993. január 20. – Holló Zsuzsa szerint minden váltó mögött legalább 200, esetenként 300 százalékos ingatlanfedezet volt, amelyet egy osztrák–magyar cég véleményére alapoztak. Ő már kora ősz óta nem írt alá megállapodásokat. A szabadságra távozó Slosár Gábor közli az MTI-vel, hogy a Tilla Kft. december 1-je óta nem fizeti sem a kamatokat, sem a törlesztő részletet, a likviditási gondokkal küzdő Neményi Rt. viszont fizeti a kamatokat. A kuratóriumi elnök nem kíván lemondani, mondván: „én a pénzkihelyezésekről nem döntök, csak ellenjegyzem a likviditási menedzser és az ügyvezető igazgató előzőleg szignált javaslatait.”
1993. január 20. – Több napilap szerint az MVA kuratóriumi elnökének legitimitása problematikus, mert nem jegyezték be a cégbíróságon. Máig tisztázatlan, hogy a testület határozatképes volt-e megválasztásakor, készült-e az ülésről jegyzőkönyv. A cégbíróságon nincs jele egyetlen 1991. május óta hozott kuratóriumi döntésnek sem. (Slosár Gábor másfél éves elnöksége alatt kb. 5-6 milliárd forintot helyezett ki az MVA.)
1993. január 21. – Pálfy Dénes, a Zala megyei közgyűlés elnöke: „az MVA megszegte ígéretét”, amikor nem folyósította a Zala Megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítványnak a megígért 10 millió forintot, s kijelentette, hogy csak akkor ad pénzt, ha alapító tagként vehet részt a munkában. A megye saját erőből is hozzájárulna 10 millióval az alapítványhoz. Lakézi Gábor szerint Vas megyében nem fordulhat elő a zalai eset, a megye ugyanis teljesítette az MVA feltételeit (alapító tagság és egy kuratóriumi hely).
1993. január 25. – Alapítói értekezleten vitatják meg az MVA helyzetét. Slosár Gábor bejelenti, hogy bár nem érzi magát felelősnek de – megkönnyítendő a vizsgálatot – lemond elnöki tisztjéről. Az MVA alapítói közlik, hogy 1. kizárták a kuratóriumból Csanádi Ágnest, mert információkat közölt a PW „titkosított” jelentéséről; 2. várhatóan feljelentéssel élnek a Tilla-ügy kapcsán.
- gazdaság [6]