Helyreigazítás
A Beszélő 1993. február 20. számának 29. oldalán –eö– (Eörsi János) szerkesztőségi tag aláírásaval cikk jelent meg az Ybl banki betétekről. A cikknek a VI. kerületi önkormányzati betétekkel foglalkozó része több valótlan adatot tartalmaz és személyi-politikai beállítása is félrevezető, ezért kérem az alábbiak közzétételét.
Az önkormányzati törvény kamata ötéves átlagban 22%, nem pedig 25%. Az Ybl Bank a 31,5%-os kamatszintet az évközi lekötésekre is megadta a szerződésekben, éspedig fix értékfeltétellel. Ezzel szemben a hivatkozott „számlavezető pénzintézet” – az OTP – éves lekötés esetén 30%-ra tett ajánlatot, azonban fenntartotta a csökkentés jogát, míg a rövidebb terminusokra lényegesen alacsonyabb kamatszintet adott meg. (Ismeretes, hogy az OTP betéti kamatai év közben jelentősen csökkentek.) Nem felel meg tehát a valóságnak Seiler Tibor polgármesternek az az állítása, miszerint nem lett volna különbség a banki ajánlatok között. Az Ybl banki szerződés összességében 10 millió forintot lényegesen meghaladó kamattöbbletet kínált a többi ajánlathoz képest.
A kérdés kapcsán az alpolgármester nevének és pártállásának feltüntetése hamis színt ad a tényleges folyamatokról, mert egyfelől fennáll, hogy a javaslatot 4 személy (3 SZDSZ-es képviselő) írta alá egyetértőleg, másfelől a szerződést az Ybl Bankkal maga a polgármester, dr. Seiler Tibor írta alá az akkori jegyzővel egyetemben. (Ezt mutatja be egyébként az idézett cikkben közölt szerződés is.) Ezek után a felelősség áthárítása nem mondható etikusnak. Ezen túlmenően is említhető volna más, a polgármester hatáskörében született, ugyancsak problémás Ybl banki lekötés, azonban nem kívánom kiterjeszteni a kérdést.
Rendkívül sajnálatos, hogy a lap helyt ad politikai megfontolások alapján születő információknak olyan kérdésben, amely tisztán üzleti vonatkozású, és egyébként az önkormányzatot semmiféle felelősség nem terheli, pusztán az áldozat szerepét kénytelen vállalni.
dr. Marián Miklós
alpolgármester
Február 20-i számunkban, Terézvárosnak a csődbement Ybl Bankban rekedt 271 milliója kapcsán írtuk: „Seiler Tibor VI. kerületi polgármester (SZDSZ) elmondta, a kerület tömbrekonstrukciós programra 400 millió forint kötvény kibocsátásával gyűjtött pénzt (ezután az önkormányzat 25% -os kamatot fizet). A képviselő-testület a kötvényekből befolyó pénz átmeneti kezelésével négy képviselőt bízott meg Marián Miklós alpolgármester (MDF) vezetésével. E tisztét betöltve »fedezte fel« az alpolgármester az Ybl Bankot, ahol összesen 271 milliót helyeztek el. Az akciótól hiába remélt kamat 31,5 százalék, ami nem több, mint amennyit az önkormányzat számlavezető pénzintézete is kínált.”
Dr. Marián Miklós alpolgármester, akit e sorok közlése előtt nem tudtunk elérni, kérte, hogy gazdasági rovatunkban közöljük válaszát, méghozzá úgy, hogy „semmiféle kommentár vagy ellenvélemény ne szerepeljen a helyreigazítással kapcsolatban”. Kérésének csak félig tudunk eleget tenni – közöljük a Helyreigazítást, de a kritikus vizsgálódás jogát fönntarjuk. Vizsgálódtunk, meghallgattuk ezúttal mindkét felet, és arra a következtetésre jutottunk, hogy a fenti információk egy apró pontatlanságtól eltekintve, nem tévesek.
A mostani polémia tulajdonképpen csak párlata a terézvárosi önkormányzatot évek óta megosztó vitának, amelynek súlyosabb következménye a szabad demokrata frakció kettéhasadása volt, és az, hogy emiatt aztán Seiler enyhén szólva kisebbségben „kormányoz”; a vizsgált időben még fegyelmi eljárást is indítottak némely képviselők a polgármester ellen.
Van a konfliktusoknak egy koncepcionális vetülete is. Seiler a régivágású önkormányzati gazdálkodás híve, szerinte a közpénzek nem vállalkozásra valók. („Én vállalkozzak? – mondja. – Ha végigmegyek az utcán, látszik, hogy mögöttem ott a közhatalom!”) Vele szemben áll a kockázatvállaló szellemű tábor, amelynek vezető személyiségei a két alpolgármester, az MDF-es pártállású Marián Miklós és a frakciószempontból eredetileg SZDSZ-es, de idővel a kormányzó kisebbséggel szembekerült Lászay János. E tábor többek között olyan tömbrehabilitációs terven törte a fejét, amelynek első lépéseként egy részben önkormányzati tulajdonú, felújítási kölcsönökkel és ingatlanügyekkel foglalkozó „Terézvárosi Bankot” szerettek volna fölállítani a Káldy utca 4. alatt található lepusztult és kiürített épületben. Erre kellett volna a kötvénykibocsátásból befolyó 400 millió (ami első látásra is borzasztóan kevésnek látszik). A kötvénykibocsátást egy eléggé viharos képviselő-testületi ülésen döntötték el ’92 áprilisában: a javaslattal Marián Miklós szóbelileg állott elő, és parázs vita után név szerinti szavazásra került sor, amelyen Seiler polgármester kisebbsége alulmaradt. Seiler körvonalazatlannak találta a tömbrehabilitációnak nevezett tervet. E véleményt látszik igazolni, hogy a pénzpiacról kölcsönvett pénzeket beruházás helyett pénzügyi manőverekre használták, kamatjövedelem reményében.
A terézvárosi önkormányzat 255/1992. számú határozatában Marián Miklóst és Lászay Jánost, valamint két további képviselőt hatalmazott föl arra, hogy „a testület nevében” „menedzselje” a kötvénykibocsátásból befolyt 400 milliót. (A két képviselő kolléga nem SZDSZ-tag, de szabad demokrata zászló alatt jutott be az önkormányzatba, hogy aztán szintén a frakcióból kiválók táborát gyarapítsa.) A kötvények kamatait – összesen 440 milliót – Terézvárosnak ’97-ig kell törlesztenie, és ’97-ben, egy összegben kell visszafizetnie az alaptőkét. Így – ebben igaza van a Helyreigazítás írójának – az évi átlagos kamat csakugyan 22 százalékos. Mármost Marián Miklós ’92. május 19-ére olyan javaslatot dolgozott ki, hogy a summát egyelőre három helyen fektessék be: 20 millió forint értékben diszkont-kincstárjegyre adjanak megbízást (27%-os induló kamattal), egy másik 100 milliót a Takarékbanknál helyezzenek el (30,5%-os kamattal), a legnagyobb részt, 271 milliót pedig az Ybl Bankba tegyék be, négyféle lejárattal és 31,5%-os kamattal. Seiler, mielőtt aláírta volna az Ybl-szerződést, érdeklődött az önkormányzat számlavezetőjénél, az OTP-nél, ahol 31% kamatot ajánlottak volna (hogy nevezett napon ekkora volt a betéti kamat, azt most is megerősítették az OTP-nél). Marián Miklós viszont attól tartott, hogy az OTP a betét lejárata előtt lejjebb szállítja a kamatot, és semmiképp nem mondott volna le az Ybl által tartósan „garantált” magas kamatokról. „Hogy bent ragadt a pénz, azért itt senki nem felelős – szögezte le végül, amikor fölkerestük. – Senki, vagyis az egész képviselő-testület.”
Csakhogy a Helyreigazításban azt is állítja Marián Miklós alpolgármester, hogy a Seiler polgármester voltaképpen „áthárítja” a felelősséget, holott ő és a jegyző írta alá a szerződést az Ybl Bankkal. Ez az okfejtés semmiképpen nem állja meg a helyét. Az aláírási jog azt jelenti, hogy gyakorlója képviseli az önkormányzatot a külvilággal szemben; ám semmiképpen nem jelent személyes felelősséget a kifelé képviselt döntésért. A polgármesternek mindenkor a képviselő-testület határozatát kell végrehajtania, és ebben az esetben az alpolgármester és három képviselőtársa döntött, a képviselő-testület fölhatalmazásával élve. Persze, hogy ily balszerencsésen végződött a dolog, az bizonyára nem az alpolgármesteren múlt.
Olvashatunk a Helyreigazításban „más, a polgármester hatáskörében született, ugyancsak problémás Ybl banki lekötés”-ről is. Csakugyan, a polgármester értékpapír-vásárlás céljából 150 milliót bízott rá a Lupis brókerházra, majd ez tovább adta a megbízást. Ez tehát közvetett ügylet; ily módon a bankban rekedt pénzért a brókerház felel. Az alpolgármester javaslatára elhelyezett összeg viszont sajnos Terézváros neve alatt ragadt bent, és ez nehéz helyzetet teremthet a kötvénytartozás visszafizetésekor. Igaz, az állam garanciát vállal ezekért a főként külföldi pénzpiacokon forgalmazott önkormányzati értékpapírokért; ám ha netán tényleg az állam fizetné ki a kötvénytulajdonosokat, akkor ezt az összeget követelhetné Terézvárostól.
Egyébként Terézváros nem kisebb dologban, mint a második világháború utáni első önkormányzati kötvénykibocsátásban vett részt, Balatonfüred, Balatonkenese, Gödöllő és Baja társaságában. Az akciót a Lakitelek Alapítvány Rt. (az azonos nevű alapítvány vállalkozása) szervezte, a kötvényeket a magyar–koreai MHB–Daewoo Bank és a Postabank forgalmazta. A két védnök: Boross Péter belügyminiszter és Lezsák Sándor, az alapítvány kuratóriumának elnöke. Ebből is kitetszik, hogy a nem „tisztán üzleti”, hanem politikai megfontolásokért, amelyekkel Marián Miklós nem szívesen szembesül, nem mindjárt egy kis magyar lapot kell hibáztatni. Inkább a nagy magyar valóságot.
Hivatkozott cikkek
- gazdaság [8]