A fentebb közölt dokumentumok lényegesen informatívabbak a Sortűz a HM előtt című könyv „bizonyítékainál”. Van azonban egy közös tulajdonságuk: sortűzről sehol sincs szó, csak fegyveres harcról.
Ezek közül az első forrás szinte csak ebből a szempontból érdekes, hogy mennyire önellentmondó.
Markó György úr összegzésének gyenge pontja az áldozatok számának megítélése: a most közzétett „Ismeretlen szemtanú visszaemlékezésén” kívül egyetlen levéltári forrás sem utal a 20-25 fős „visszafogottabb” katonai jelentésre. (Eddig a legtöbb halottról a harckiképzési csoportfőnök ír, „kb.” 8 főről. – Hadtörténelmi Levéltár, 1956-os gyűjtemény, 1. csomag, 29. f.)
Ha 20 halott maradt volna a Néphadsereg téren, legalább 100-120 sebesült túlélő lehetne. Miért nem tudunk róluk semmit mindmáig?
A mentős esetnaplóban (ezt a levéltárban található visszaemlékezésekkel ellentétben naprakészen vezették) mindössze 2 halottat és 3 sebesültet regisztráltak 24-én. E dokumentum szerint a város több olyan pontján történtek ennél jóval súlyosabb incidensek (pl. az Aradi utcában vagy a Szófia utcában stb.), amelyekről eddig nem volt tudomásunk.
A február 11-i naptévés vita után jelentkező szemtanúk közül Gazsó Imre nyugállományú alezredes, Törő András ügyvéd, Deák Péter, Dira Ferenc katonatiszt tagadják, hogy megtörtént a sortűz, Puszta Sándor viszont határozottan állítja. Mészáros Lajosné emlékezete szerint a szovjet harckocsik vették tűz alá (s nem a HM épületéből) a felkelőkkel a Néphadsereg térre érkező harckocsit. Halottat nem látott.
Már több ízben hangsúlyoztam, hogy Bruzsa Mihály 1992. március 2-i „leleplező” írásáig (Új Magyarország) sehol sem tudósítottak a HM előtti október 24-i állítólagos sortűzről. Berki úr a február 11-i tévévitánkban azt állította, hogy már az 1988. szeptemberi nagydoktori disszertációja (amelynek címe: A Magyar Néphadsereg az 1956-os ellenforradalom idején) 176. oldalán írt a tragédiáról. Ám a kéziratát remek taktikai érzékkel otthon felejtette. A megjelölt lapon ugyanis ezt olvashatjuk: „Az ellenforradalmárok több alkalommal támadást intéztek a HM ellen.”
Mint tudjuk, Berki tábornok úr azzal semmiképpen sem vádolható, hogy unalomig ismételgetné az állításait.