Volt egy nevezetes nyelvész, aki a kék elefántban ragadta meg az emberi nyelv és az emberi létezés specifikumát. Az állat számára ugyanis az kék, ami kék, az ember számára viszont bármi lehet kék, mert a kékség azáltal, hogy nevet kapott, elkülönült a kékséget viselő dolgoktól, megszabadult tőlük, önállóvá vált, és szabadon röpködhet egyik szóról a másikra, elefántra és rapszódiára. „Elleng a néma kék idő…” stb. Ebből a szabadságból származik az emberi képzelőerő, alkotóerő, fogalmi gondolkodás és szócséplő képesség.
A szócséplés gépesítése Raymondus Lullus fogalomkeverő gépével kezdődött a XIII. században, és a Barna Imre–Dalos György-féle kézi meghajtású szócséplő szerkezettel végződik idén januárban. Az új kétnormás, háromkorongos és hatkukucskás szócséplőgéphez a Mozgó Világ idei első számának mellékleteként juthatnak hozzá az érdeklődők. Minálunk a kék elefántok és az elefántkékítők legfrekventáltabb trombitálóhelye a politikai élet, és természetesen a magyar szócséplőgép is politikai szócséplőgép, mely szociál/liberális és nemzeti/konzervatív üzemmódban egyaránt 4096–4096 háromszavas előcsépelt szólamot kínál a felhasználók szájába. Olyanokat, mint: zsidó–keresztény emberközpontú törésvonal, jövőorientált monetáris tolerancia, egyetemes szentistváni nagytakarítás és mérsékelt kormányzati erkölcsiség. Főleg.
- Rábeszélő [6]