Skip to main content

Szócséplőgép

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Folyóirat


Volt egy nevezetes nyelvész, aki a kék elefántban ragadta meg az emberi nyelv és az emberi létezés specifikumát. Az állat számára ugyanis az kék, ami kék, az ember számára viszont bármi lehet kék, mert a kékség azáltal, hogy nevet kapott, elkülönült a kékséget viselő dolgoktól, megszabadult tőlük, önállóvá vált, és szabadon röpködhet egyik szóról a másikra, elefántra és rapszódiára. „Elleng a néma kék idő…” stb. Ebből a szabadságból származik az emberi képzelőerő, alkotóerő, fogalmi gondolkodás és szócséplő képesség.

A szócséplés gépesítése Raymondus Lullus fogalomkeverő gépével kezdődött a XIII. században, és a Barna Imre–Dalos György-féle kézi meghajtású szócséplő szerkezettel végződik idén januárban. Az új kétnormás, háromkorongos és hatkukucskás szócséplőgéphez a Mozgó Világ idei első számának mellékleteként juthatnak hozzá az érdeklődők. Minálunk a kék elefántok és az elefántkékítők legfrekventáltabb trombitálóhelye a politikai élet, és természetesen a magyar szócséplőgép is politikai szócséplőgép, mely szociál/liberális és nemzeti/konzervatív üzemmódban egyaránt 4096–4096 háromszavas előcsépelt szólamot kínál a felhasználók szájába. Olyanokat, mint: zsidó–keresztény emberközpontú törésvonal, jövőorientált monetáris tolerancia, egyetemes szentistváni nagytakarítás és mérsékelt kormányzati erkölcsiség. Főleg.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon