Skip to main content

Egy szolid szolgáló lap

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Barátság, első évfolyam, első szám, 1994. március 15.
Folyóirat


Az már az impresszumból is kiderül, hogy Ember Mária új havilapja szolgáló lap. Nevezetesen „Magyarország népei kölcsönös megismerkedését szolgáló havi folyóirat”. A vállalkozás egyrészt hiánypótló, másrészt hiábavaló, harmadrészt nagyon egészséges. Az első állítás nem szorul bizonyításra, nézzen magába a kedves olvasó, mennyit tud Magyarország kisebbségi népeiről, és milyen tájékozódási lehetőségei vannak. De ettől még azért a vállalkozás hiábavaló, mert a népek kölcsönös megismerkedésének gátjai a mai Magyarországon nem a népek között, hanem a népeken belül, s ami a méreteknél fogva a legfontosabb: a magyarságon belül vannak, s ezeken a gátakon ma nem lehet folyóiratokat áthajigálni, pláne nem ilyet. Akiket a lángoló honszerelem visszatart attól, hogy szerelmük tárgyával közelebbről megismerkedjenek, azok ezt a lapot is és a tények rajta keresztül elérhető tartományát is ignorálni fogják, mint annyi más lapot és annyi sok tényt.

Rájuk való tekintettel tehát fölösleges a lapot hátravonni a tűzvonalból, viszont egyáltalán nem fölösleges a reálisan létező olvasóra való tekintettel, aki amúgy is a tűzvonalban áll, és arról tud a legtöbbet.

A lap ugyanis valóban hátra van vonva. Az eleven emberjogi kérdések, a pusztuló magyarországi kisebbségek és közönyös döntéshozók konfliktusai, a kisebbségek elleni verbális és fizikai agresszivitás reflexiója a magyar közéletben – ilyen és hasonló ügyek tárgyalásától a lap tartózkodik. Még a frissen született, a közeljelent érintő írások is erős kisebbségben vannak a lapban. A Barátság tele van történelmi tárgyú könyvrészletekkel, másodközlésekkel, visszaemlékezésekkel, versekkel és képekkel, s az aktuális anyagok is inkább helyzetrajzok, mintsem konfliktusbogozó írások.

A lap két – alulírott elfogultsága szerint – legérdekesebb írása is utánközlés. Az egyik, Bárány Györgynek, a denveri egyetem történészprofesszorának írása a hadifoglyokkal való bánásmód kétszáz éve aktuális sötét dilemmáiról, eredetileg egy német szaklapban jelent meg angolul (folytatása következik), a másik pedig Dedinszky Gyulának, a kétszáz éves békéscsabai evangélikus lelkészdinasztia tudós matuzsálemének a Békés Megyei Levéltár által kiadott könyvében. A háromkolumnás könyvrészlet a XVIII. századi betelepítések idején egynyelvűnek és egyvallásúnak, szlováknak és evangélikusnak szánt Békéscsaba történetének százötven évét fogja át, azt a másfél századot, melynek első kétharmadában még rendszeres magyar nyelvtanítás s magyar prédikációk sem voltak a városban, szlováknak olvadt be, aki beolvadt, s melynek végére Csaba soknyelvű és sokvallású város lett evangélikus–katolikus–ortodox szlováksággal, német–jiddis–magyar ajkú zsidósággal és négy nyelven beszélő görögkeleti közösséggel.

A Barátság háttérlap. Előtérlapból van elég, háttérlapból nincs. Különösen ilyen intim, az olvasóhoz közel lépő, a (többnyire másodközölt) szerzőket mintegy házigazdaként bemutató háttérlap eddig nemigen volt.

A Barátság közvetetten szolgálhat. Azon a véleményformáló körön keresztül, amely eleve barátsággal közeledik hozzá. A Barátság nem tud más hitűeket konvertálni. Mást tud: elvi álláspontok csontvázára ráépíteni a testet, rárakni a húst, és beleépíteni az érvezetékeket. Az érzékletes tények, a kisebbségi sorsok részletgazdag, mégpedig érzelmileg nem közömbösíthető részletekben gazdag közelképe, az események logikájának az evidenciája emocionális töltést, energiát és hitelesítő tényanyagot ad azoknak, akikre – hogy egyszerűen mondjuk – számítani lehet. S bizony nem kizárólag az számít, hogy egy társadalmi erővektor merre mutat, az sem egészen mindegy, hogy mekkora.












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon