Skip to main content

A geometria költészete

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Rákóczy Gizella kiállítása
Kiállítás


A modern művészet titka, legyen szó bármilyen irányzatról, a művész mélységes meggyőződése tette helyességéről, más szóval: hite abban az elképzelésben, módszerben, eljárásban vagy stílusban, ami szerint alkot. Ez a meggyőződés ad olyan erőt, energiát a művésznek, amellyel művét hitelessé tudja formálni, és amely belső hitelt ad akár egy gesztusnak is. Ez a mélyen átélt hit ösztökéli az alkotót az olyan végeláthatatlan munkák folytatásához is, melyek sorozatokban vélik megközelíteni a teljességet, megjeleníteni az alkotó szándékát. Ha ez a hit az alkotásból a nézőre sugárzik, a művész többé-kevésbé célt ért, hiszen egy kortárs mű megítélésénél a műalkotás mivolt tényének bizonyítása már csaknem teljes siker.

Rákóczy Gizella szeriális művei, épp e jellegükből következően, értékeiket csak a fázisok egyidejű szemlélésekor tárják fel igazán. Nagyméretű, nehezen mozgatható alkotásokról lévén szó, ez csak kivételes alkalommal, a művésznő kiállításán lehetséges. A jelenlegi kiállítás jó alkalom arra, hogy Rákóczy Gizella munkái segítségével kideríthessük a modern művészet titkát. A közvélekedés szerint a konstruktív jellegű elvont művészethez a legnehezebb közel kerülni, alig tartalmaz valami emberit, érzelmeket megmozgatót. Az eredeti, monumentális művek jelenléte, különösen sorozat mivoltukban, Rákóczy Gizella esetében legalábbis, ékesen cáfolja ezt a nézetet. A következetesség, a vizuális logika, a színek, tónusok, formák mozdulatainak mintegy törvényszerű egymásra következése, az a látványjelenség, ami mindebből fölépül, megragadó és megindító is egyben. Az intellektuális és az érzelmi élménynek ez az egymásba játszása, kettőssége avatja a művésznő teljesítményét emelkedetté, teszi mélységesen emberivé, s hozza közel hozzánk. A geometria költészete, mondhatnánk.

De mi ennek a költészetnek a geometriája? Erről maga a művésznő írt Négykarú spirálok (1988) című előadásában. Ekkor már tízéves vizuális kutatómunkáról számolhatott be. Kezdetben egy ablakosztású magba négy színt vagy tónust helyezett. Innen, mint középpontból kiindulva a színek vagy tónusok elforgatásával spirálalakzatot hozott létre. Az így keletkező négykarú spirál kapcsolódási lehetőségei számosak; a továbbiakban ezek foglalkoztatták. A variánsok fázisai óhatatlanul ciklusokba szerveződtek, egy-egy vizuális gondolat tehát sorozatban öltött formát. A művésznő munka közben egyre újabb törvényszerűségekre bukkant, s a felmerülő újabb lehetőségeket vaskövetkezetességgel járta végig. A jelek szerint az alkotót ennél a problémakörnél a rendszerbe helyezkedés biztonsága és a variációk kínálta ígéretes nyugtalanság közti ellentmondás varázsa tartja fogva.

Az az ellentmondás pedig, amely e számítógépre termett művészet „lényege és gyakorlata között feszül, érdektelenséggel, elmaradottsággal magyarázható. A terjedelmes lapokat elképesztő kitartással, kézzel festi meg alkotójuk, aki elszigetelten, magányosan dolgozik, és e pillanatban semmi kilátása arra, hogy művei alkalmazóra találjanak. Pedig a konstruktív formák, a tiszta színek, a variabilitás, a kompozíciók dekoratív megjelenése mind kifejezetten arra predesztinálja ezt a játékos és derűs művészetet, hogy épületek külső falán vagy nagy terek belső díszítéseként jelenjen meg.

Bízzunk benne, hogy ez a kiállítás meghozza Rákóczy Gizella számára a szélesebb nyilvánosságot, és esélyt ad műveinek méltó helyükön, nagy méretekben, nagy léptékben való megjelenéséhez.

Rákóczy Gizella: Négykarú spirálok
Budapest Galéria (Bp. V., Szabadsajtó út 5.),


február 13-ig, hétfő kivételével naponta 10-18 óráig.












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon