„Lapátos deszant”
A megfigyelhető klimatikus változások következtében egyre gyakoribb a nyári szárazság, és egyre több az erdőtűz. A múlt év augusztusi tüzek milliárdos nagyságrendű károkat okoztak. A Belügyminisztérium illetékeseit súlyos felelősség terheli. Állításomat jól példázza mindaz, ami a Kiskunsági Nemzeti Park égésekor történt.
Dr. Bukovics István, a BM Tűz- és Polgári Védelem Országos Parancsnoka 1993. augusztus 18-án, délután négy órakor kapta meg a tűzjelzést. Akkor már háromhektárnyi ősborókás és fenyőerdő égett! Ennek ellenére úgy képzelte, hogy a tűzoltóság helyi alakulatai fecskendőkkel megfékezhetik a néhol fél méter vastagságú avarban terjedő parazsat. Mindezt olyan terepen, ahol nincsenek utak, ahol a mély homokban elsüllyed minden jármű, és így borzasztóan nehéz a behatolás, a tűzgócok megközelítése. A parancsot teljesítő, primitív módszereket alkalmazó tűzoltók persze nem tudták eloltani a tüzet. Ezért Bukovics egy óra múlva személyesen szállt ki a helyszínre, és újabb egységek bevetésével másnap hajnalra lelapátoltatta a tűzgóc területét. A lapátolás semmit sem ért, mert a homok átforrósodott a parázstól, és 19-én délelőtt az erős szél meg a nagy szárazság miatt megindult a visszagyulladás folyamata. Három nap múlva már 700 hektárnyi ősborókás égett, de Bukovics továbbra is rendületlenül hitt a lapátolásos módszerben! A HM-től kért sorkatonákból ötfős csoportokat szervezett, ezeket „lapátos deszantnak” nevezte el. Végül is 90 tűzoltó, 167 honvéd és határőr, 51 rendőr, 39 civil és 14 polgári védelmi alkalmazott „harcolt” lapátos módszerrel, oly eredményesen, hogy 22-re virradóan már kétezer hektárnyi ősborókás égett!
Tanácstalan válságstáb
23-án este Dr. Farkas László címzetes államtitkár, köztársasági megbízott vezetésével megalakult a válságstáb. Akkor este jutott eszébe Durai Istvánnak, a parancsnok főmunkatársának a légi tűzoltás lehetősége. A tűzoltóság ugyanis teljesen figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy Magyarországon létezik tizenkét darab PZL M–18 Dromeder repülőgép, amelyek tökéletesen alkalmasak a légi tűzoltásra. Ezek a gépek két nap alatt lokalizálták volna a tüzet. A vezérkar azonban csak 23-án éjjel – Durai győzködésére – határozta el a repülőgépek bevetését.
Először a Top-Jet Kft. tulajdonosát, a Jánoshalmán élő Kővári Endrét keresték fel. 1992. augusztus 29-én ő oltotta el Fony térségében a tölgy- és fenyőerdőben terjedő tüzet. Az országos parancsnokság szakembereinek véleménye szerint a repülőgépe nélkül 6000-7000 hektár is leéghetett volna, így végül 14-15 hektár égett le, annyi is csak a későbbi riasztás miatt. Kővári Endre akkor önként vállalkozott a feladatra, hogy bebizonyítsa a légi tűzoltás hatékonyságát, és remélve, hogy legalább a költségeit utólag megtérítik. De a BM-től egy fillért sem kapott! Amikor 23-án éjszaka kiment hozzá a válságstáb, azt kérte, hogy tankolják fel a gépét, mert egyszerűen nincsen pénze üzemanyagra. A BM válságstábja tanácstalanul toporgott az udvaron; nincs felhatalmazásuk ötven- vagy százezer forint kifizetésére – mondták.
24-én az Air Service-nél próbálkozott a válságstáb. Az Air Service állami vállalat volt, a pilótákat az előző rendszerben sem fizették meg, ezért kénytelenek voltak zsebre dolgozni. A maszek bevetések természetesen nem kerültek be a repülési naplóba, így a gépek repülési idejéről és az ezzel összefüggő technikai állapotáról senki sem tudott reális képet alkotni. Ilyen repülőgépparkkal alakultak át kft.-vé, technikai és anyagi helyzetük kényszeríti őket alkudozásra. A BM válságstábja végül összekotorta a repülések rezsijét, és egy hét után megkezdődhetett a légi tűzoltás.
Ha valaki ezek után azt hiszi, az Air Service egész stábja rész vett benne, az alaposan téved. Ugyanis a BM csak két Dromeder gép üzemköltségét tudta finanszírozni, és azokét is csak egy napig! Így aztán a nyolc nap után meginduló esőzésnek köszönhető, hogy teljesen megszűnt a tűzveszély a Kiskunsági Nemzeti Parkban.
Tűz után
– Augusztus 25-én Bíró József vezérőrnagy, a honvéd vezérkari főnök első helyettese – újabb tüzektől tartva – az olasz, a német és a svájci katonai attaséktól kért segítséget. De nem fordult a lengyelekhez, akik olyan légi tűzoltási gyakorlattal rendelkeznek, és olyan hatékony rendszert építettek ki, hogy hazájukon kívül Spanyolországban és Franciaországban szerződéses alapon vállalnak légi tűzoltást. Ráadásul a bevált önmerítő tartályokat bármikor kölcsönadják, ha kérik tőlük. Ezeket minden gond nélkül fel lehet szerelni itthon a honvédség Mi–2, Mi–8 és Mi–17-es helikoptereire, a képzett magyar pilóták pedig pár nap alatt bárhol bevethetőek légi tűzoltásra.
A magyar katonai vezetés tájékozatlanságán az attasék is megdöbbentek, de nem mutatták… A svájciak készültségbe állítottak egy AS 532 Puma helikoptert, de két nap múlva a svájciak lefújták a készültséget. Nem értik, mondták, hogy miért nem képesek a magyarok megoldani a légi tűzoltást, hiszen nekik is van hasonló helikopterük és tartályuk!
A svájciak két héttel később eljöttek, és a tököli repülőtéren bemutatták, hogyan lehet az Mi–8-as helikopterekre felszerelni a tartályokat. A magyar pilóták fél óra alatt megtanulták a tartállyal való repülést. Ezen felbuzdulva a vezérkar három darab kanadai gyártmányú Bambi Bucket tartályt vásárolt, ezek most raktáron vannak. Az egyetlen szépséghiba, hogy ezeket a tartályokat hegyi területre fejlesztették ki, márpedig kicsiny hazánkban nemigen vannak olyan hegyi erdőségek, mint Kanadában vagy Svájcban.
Tűz előtt
– Most tél van, és mindenki nyugodtan ül a babérjain. Mi viszont semmiféle garanciát nem látunk arra, hogy ne ismétlődnének meg hasonló tűzesetek. Ezért alapítottuk meg 1993. október 20-án az alapítványt. Szerettük volna, ha a BM Tűz- és Polgári Védelmi Országos Parancsnoksága is csatlakozik hozzánk. Ott azonban az alsóbb szintű parancsnokok a BM jogászaihoz irányítottak bennünket, akik megígérték, hogy foglalkozni kezdenek az alapítványhoz való csatlakozás jogi előkészítésével. Mind a mai napig nem értek a végére! Pedig számadatokkal is alátámasztottuk, hogy évi tizenötmillió forintból megoldanánk a magyarországi légi tűzoltást. A BM illetékesei azonban nem akarják vállalni az alapítvány szakmai támogatását. Bukovics úrral decemberben sikerült öt percre találkoznom, akkor megígérte, hogy utánajár a dolognak. Azóta sem jelentkezett!