Augusztus 21. Szerencsés Pál, a Bács-Kiskun Megyei Tűzoltó-parancsnokság ügyeletvezetője: „Nyolcszáz hektáron ég a Kiskunsági Nemzeti Park… (a kár megközelíti a 80 millió forintot…) Oltani csak szakaszosan, kézi erővel lehet.”
Augusztus 23. Szilaj István, a Bács-Kiskun Megyei Tűzoltó-parancsnokság ügyeletvezetője: „Több mint ezer hektáron továbbra is ég a Kiskunsági Nemzeti Park. A legnagyobb nehézséget továbbra is az okozza, hogy ezen az aszály sújtotta, homokbuckás területen járművekkel szállítják a helyszínre az oltáshoz szükséges vizet.”
Augusztus 24. „Hatodik napja ég – immár majdnem 2000 hektáron – a Kiskunsági Nemzeti Park. (…) A magyar tűzoltóságnak ugyanis nincs helikoptere, sem repülőgépe… Az Air-Service Szolgálat Dromedár gépei, amelyek egy felszállással 2000 liter vizet képesek a tűzre loccsintani, körülbelül 12 ezer forintos óránkénti üzemköltséggel vehetők igénybe.”
(Antal Anikó riportja)
Augusztus 26. „Immár három repülőgépről locsolják a tűzfészkeket… Tegnap reggelre megjött a régen várt eső… Kecskemét térségében mintegy 10 milliméter esett. (…) Erdős János, a megyei tűzoltóság parancsnokhelyettese: »Egy átfutó eső nem segíthet rajtunk, kiadós, tartós esőzés képes csak véglegesen kioltani a felső réteg alatt parázsló tűzfészkeket.«”
Blogok
„Túl későn jöttünk”
Zolnay János blogja
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
E-kikötő
Forradalom Csepelen
Eörsi László
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 32 hét
9 év 5 hét
9 év 9 hét
9 év 9 hét
9 év 10 hét
9 év 11 hét
9 év 11 hét
9 év 13 hét
9 év 13 hét
9 év 14 hét