[Holka László]

Vissza a főcikkhez →

Lavinaként duzzad Magyarországon a munkanélküliség. A jelenség terjedésének ütemét jelzi, hogy az Országos Munkaügyi Központ kimutatásai szerint 1992 februárjában például a regisztrált munkanélküliek száma 454 622 fő volt, két évvel később pedig 630 578 fő.

A fiatal (25 évesnél nem idősebb) munkanélküliek száma tavalyelőtt 111 985 fő volt, vagyis minden negyedik állástalan közülük került ki. Ráadásul a nyilvántartás módszertana miatt a létszámot meg kell toldani a „pályakezdő munkanélküliek” 28 989 fős seregével. Az elkeserítő adat 1994 februárjára a munkanélküliség ütemét enyhén meghaladó mértékben tovább duzzadt: a negyedszázadot sem megélt, regisztrált állástalan polgárok száma elérte a 164 844 főt (s ismét csak hozzájuk számítandó 60 160 pályakezdő. A munkanélküliség tehát Magyarországon a 25 évnél fiatalabbak korosztályának – nagyon durván – mintegy 6,3 százalékára terjed ki.

Ha pedig az Európa nyugati felén érvényesülő tendenciák Magyarországon is utat törnek maguknak, úgy félő, hogy ez az arány rohamosan felduzzad. Bár más gazdasági közegben, megállapodottabb intézményi háttér keretei közt, de a fiatalokat sújtó munkanélküliség az Európai Unió egyik legaggasztóbb társadalmi jelensége. A brüsszeli bizottság statisztikai hivatalának, az Eurostatnak a kimutatása szerint a 25 évesnél fiatalabb állástalanok korosztályukon belüli, magyarországira emlékeztetőén alacsony hányada pusztán a nálunk megszokottnál lényegesen magasabb gazdasági fejlettségű Luxemburgban és Németországban jellemző. Az Európai Unióban 1992-ben a munka nélkül maradt fiatalok aránya átlagosan 18 százalék volt korcsoportjukon belül, s a mutató tavaly már elérte a kerek 20 százalékot.

A küzdelem kitartóan folyik a jelenség ellen. De miközben általános az öröm afelett, hogy ez a kerek húsz százalék 3,3 százalékponttal jobb, mint a negatív rekordként számon tartott 1985-ös adat, a fiatalok idén márciusban kitört méltatlankodása Franciaországban azt jelzi, hogy a tétlenségre kárhoztatott ifjúság problémája a szociális elégedetlenség egyik legfőbb forrása lehet. Mert a legrosszabb helyzetben nem a gall ifjúság van, hanem a spanyol, az olasz és az ír.

• Gazdaság és társadalom