F. Havas Gábor

Nyomtatóbarát változat

A felmérés szervezői a szakszervezet segítségével terítették a kérdőíveket, s azokat a dolgozók maguk töltötték ki. Az 500 kiosztott kérdőív további sokszorosítása révén végül a vállalat 536 alkalmazottja (a teljes létszám 5,8 százaléka) válaszolt a kérdésekre. A válaszolók összetétele nem mindenben felel meg az összvállalati arányoknak. Körükben az átlagosnál magasabb a szellemi foglalkozásúak, a szakmunkások, és alacsonyabb a betanított és segédmunkások aránya. Az önkitöltős módszer is befolyásolhatta az eredményeket. Valószínű például, hogy az önellátó háztájizás jövedelme és egyéb nehezen forintosítható bevételek hiányoznak a jövedelmi adatokból. Nincs okunk azonban feltételezni, hogy az esetleges torzítások lényegesen nagyobbak lennének, mint a jövedelmi felvételeknél általában.

Stabil háttér

A válaszolók iskolázottsága, képzettsége az országos átlagnál kedvezőbb képet mutat. 43,8 százalékuk érettségizett, 13,8 százalékuk felsőfokú végzettséggel rendelkezik. Még a betanított munkát végzők egyharmada is 8 általánosnál magasabb végzettséget (valamilyen szakmai képesítést vagy érettségit) mondhat magáénak. A szakmunkások közül pedig minden huszadik felsőfokú végzettséget szerzett.

A felmérésben részt vevő alkalmazottaknak csak egyötöde lakik falun, viszont az egynegyede ingázó. Arányuk foglalkozási csoportonként változik: a betanított munkásoknak csaknem egyharmada, az adminisztrátoroknak alig több mint tíz százaléka jár be más településről a munkahelyére. A budapestiek aránya (33,1%) lényegében megfelel a vállalati munkahelyek megoszlásának. (A Tungsram Rt. alkalmazottainak 34,5 százaléka dolgozik a fővárosi részlegnél.)

A zömében középkorú válaszolók többségének komoly múltja van a cégnél. Sokan pályakezdőként vagy nem sokkal utána kerülhettek a vállalathoz, hiszen az átlagos belépési életkor 23 év, a Tungsramnál eltöltött átlagidő pedig 16 év. A mintában szereplő alkalmazottak 70 százaléka tekinthet tíz évnél hosszabb múltra vissza, és elenyésző (mindössze 1 százalék) az elmúlt évben belépett „újoncok” aránya. Mindez persze összefügg a létszámleépítéssel. (Tavaly a szellemi dolgozók 25 százalékát bocsátották el.)

A felmérés által érintett 536 családban összesen 1902 ember él. Az átlagos családnagyság 3,56. A felnőttek átlagos száma 2,2, a gyerekeké 1,36. A családok szűk negyedében (22,4 százalék) azonban nincs gyerek, így a gyerekes háztartásokban 1,8 az átlagos gyerekszám. A felnőttek háromnegyede (74,7 százalék) dolgozik, 8,1 százaléka nyugdíjas, 8,2 százaléka munkanélküli, 9 százaléka gyesen vagy gyeden van. Egy keresőre átlagosan valamivel több mint egy eltartott jut. Viszonylag alacsony a magányosan élők (4,8 százalék) és a gyermeküket egyedül nevelő szülők (5,2 százalék) aránya.

A válaszolók 17 százaléka nem rendelkezik önálló lakással, s a lakással rendelkezők 42,5 százaléka 60 négyzetméternél kisebb lakásban él. (Az országos átlag 67 m2.) A vállalat dolgozóinak több mint egyharmada elégedetlen a lakáshelyzetével, de e tekintetben nincsenek lényeges különbségek a foglalkozási csoportok között. A családok kisebbik felének (48,5 százalék) van személygépkocsija, s ez is megfelel az országos átlagnak.

Noha a munkaköri beosztás vagy a lakóhely szerint képzett csoportok között statisztikailag is megragadható különbségek mutatkoznak, az adatok mégis arra vallanak, hogy a boldogulás esélyeit leginkább meghatározó feltételek tekintetében az érintett családok zöme elfogadható, átlagosnak nevezhető helyzetben van, s az eddigi életút során a megtakarításokra is képes konszolidált középrétegekhez tartozónak érezhette magát.

Romló életszínvonal

A jövedelmi adatok azonban mást mutatnak. A családok átlagos havi jövedelme 38 234 Ft. (Ennek 60 százaléka származik a Tungsramtól, de nem mind munkajövedelemként, mert sokan a fizetésükkel együtt kapják a családi pótlékot is.) Ha a tungsramos családok havi átlagjövedelmét összevetjük a KSH által számított hivatalos létminimummal (jelenleg 11 725 Ft), akkor kiderül, hogy az a 3,56-os átlagos családnagysággal számolva csak a létminimum 91,3 százalékát fedezi. Persze nem minden tungsramos család él a létminimum szintje alatt. („Csak” 60 százalékuk.) Valószínűsége elsősorban a munkaköri beosztástól és a családnagyságtól függ (lásd I. táblázat).

I. táblázat

Ha a létminimum 120 százalékát meghaladó jövedelmeket már jó színvonalúnak tekintjük, akkor is csak a családok negyede sorolható ebbe a kategóriába. Viszont 40 százalékuk jövedelme a létminimum 80 százalékát sem éri el. A segéd- és betanított munkások 52, a szakmunkások 48, az adminisztrátorok 17 és a szellemiek 10 százalékának a családja tartozik ebbe a kategóriába. A jövedelmek lakóhely szerint is erősen differenciálódnak (lásd II. táblázat). Budapesten minden munkakörben kedvezőbbek az esélyek a jobb megélhetésre.

II. táblázat

Az életkor is jelentősen befolyásolja a jövedelmi viszonyokat. A gyereknevelés terheiből legtöbbet viselő 31-40 éves korosztály van a legnehezebb helyzetben (lásd III. táblázat).

III. táblázat

A jövedelmi adatok akkor is riasztóak, ha feltételezzük, hogy a válaszolók nem minden jövedelmüket vallották be, mert a Tungsramtól származó jövedelmek valószínűleg pontosak, és számos további adat is arról tanúskodik, hogy durva torzításokról semmiképpen sem lehet szó.

Nadrágszíjeffektus

A vállalat dolgozóinak 10 százaléka segélyben is részesül, s még vannak néhányan, akik nem kapnak, de úgy érzik, hogy szükségük lenne rá. (Munkavállalókról és viszonylag kedvező kereső–eltartott-arányról lévén szó, ez az arány ijesztően magas.) Sok család jelentős megszorító intézkedésekre kényszerül. Az autótulajdonosoknak csak tíz százaléka jár kocsival a munkahelyére, noha az ingázók aránya ennek az ötszöröse. (A családok tulajdonában lévő autók 45 százaléka tíz évnél idősebb.) A dolgozók 45 százaléka 1993-ban anyagi okokból nem engedhette meg magának, hogy nyaralni menjen. A gyerekes családok 68 százaléka tanévkezdéskor csak úgy tudja iskolába küldeni a gyerekeket, ha egy időre lemond a megszokott fogyasztási szintről például a táplálkozásban vagy a ruházkodásban. Jelentős mértékű az eladósodás is. A válaszolók 67 százaléka tartozik az OTP-nek vagy más pénzintézetnek, s mindössze másfél százalékuknak nincs semmilyen adóssága. A megkérdezettek nagyobbik fele (55,7 százalék) hó végén olykor kénytelen kölcsönkérni, mert nem jön ki a fizetéséből, s közülük minden ötödik rendszeresen erre kényszerül. Az eladósodás egyaránt jellemzi a jobb és rosszabb vagyoni helyzetű családokat. Ugyanakkor a családoknak csak 11,8 százaléka rendelkezik valamennyi megtakarított pénzzel.

A felmérés egy patinás múltú, az elsők között (re)privatizált vállalatnál készült. A válaszolók többsége a munkakörére jellemző átlagnál magasabb iskolázottságú, amellett „törzsgárdistának” számít. Az érintett háztartásokat az átlagosnál kisebb mértékben sújtja a munkanélküliség, a válságövezetek és válságágazatok ellehetetlenülése. A kérdőíveken összegyűjtött adatok a tágan értelmezett Kádár-kori középosztály egy nem jelentéktelen részének a lecsúszásáról adnak elgondolkoztató képet.

• Gazdaság és társadalom