Bod Péter Ákos
Szegény Nemzeti Bank-elnök a széles közvéleményben azzal az esendő kijelentésével vált ismertté, amit még az Antall-kormány ipari minisztereként tett a taxisblokád alatt folyó drámai ÉT-tárgyaláson. „A kormánynak is vannak biológiai szükségletei” – mondta a fideszes korú, kissé ijedt kormányférfiú, s átmenetileg berekesztette a tárgyalást.
Ez a mondat sem volt szerencsétlenebb, mint Horn Gyuláé az MSZP kongresszusán. Bod Péter Ákos menesztésének csak politikai indokai hangzottak el. B. P. Á. MDF-pártpolitikusként kezdte, s ilyen minőségében jelölte őt Antall József a jegybank elnökének – fütyülve a Nemzeti Bank politikai függetlenségének követelményére. Érthető tehát, ha az MSZP–SZDSZ-kormány nem tartja kívánatos partnernek a maga számára B. P. Á.-t. Csak az a baj, hogy a politizáló közvélemény még élénken emlékszik rá, hogyan menesztette Antall József Surányi Györgyöt, Bod Péter Ákos elődjét politikai okokra hivatkozva. Ha valaki analógiát lát Surányi György Antall általi és Bod Péter Ákos esetleges Horn általi menesztése között, az téved. Bedől a látszatnak. A helyzet rosszabb. Antallnak ugyanis jogában állt felállítania a konszenzussal kinevezett Surányit, mert még nem volt Nemzeti Bank-törvény. Azóta azonban van, s a miniszterelnöknek immár ugyanez nem áll jogában. Ha Bod Péter Ákos nem akar lemondani, akkor előbb a törvényt kell módosítani, ami – valljuk be – fölöttébb rossz ízű dolog.
A Figyelő részletes pályaképet rajzol fel B. P. Á.-ról. Mint jól felkészült, szervezőképes, nyelveket beszélő fiatalember ígéretesen indult kutató közgazdászként. Az elméleti közgazdászok Nagy Évtizedében, a 80-as években, amikor néhány pályatársa az értelmiségi közélet, az első és a második nyilvánosság, valamint a „szalonok” sztárja lett, ő nem vált igazán ismertté. Nem volt úgynevezett reformközgazdász. Így találtak egymásra az MDF-fel, s lett hamarosan a párt fő gazdasági szakértője és programírója. Az MDF alakuló gazdasági elképzelései az ő keze nyomán öltöttek a nemzetközi áramlatokhoz, a világ gazdaságához jobban igazodó, piacelvű, liberálisabb formát. Az igazsághoz tartozik még, hogy a taxisblokádhoz vezető benzináremelést B. P. Á., az ipari miniszter nem szavazta meg. Amikor Antall József elszánta magát arra, hogy a kormány bekebelezi a Magyar Nemzeti Bankot, az MDF-oldalról szóba jöhető jelöltek közül ő volt a legelfogadhatóbb a pénzügyi szakemberek szemében, bár nem tartozott igazán a szakmához. Elnöki működése ellen azonban a szerencsétlen új pénzérmék forgalomba hozatalán túl még számos kifogás merül fel. Eltűrte, hogy különböző gazdaságpolitikai törekvéseket képviselő s egységes irányvonal kialakítására képtelen alelnököket helyezzenek mellé, s nem volt képes vagy nem akart ellenállni a költségvetési túlköltekezésnek, amely 1992-ben vált kezelhetetlenné. Tagja lett az MDF nevezetes Gazdaságstratégiai Munkacsoportjának (GAM), amely a monetáris szigor enyhítését javasolta, s koncepcióját át is ültette a gyakorlatba. Alacsonyan szabta meg a kamatokat, hogy a gazdaság könnyebben juthasson pénzhez, s ezt azzal igazolta, hogy a lakossági betétállomány mégis nő, s így újabb külső forrásbevonás nélkül is fedezhető a költségvetési deficit. Többek között a hibás kamatpolitikának, valamint a forint tartós felértékelésének is köszönhető, hogy az államháztartási egyensúly s az ország fizetési mérlege veszélyes mértékben felborult, a lakossági betétállomány csökkent, s a vállalatokat finanszírozó bankoknak vagy a költségvetés fizet (bank- és vállalatkonszolidáció), vagy csődbe mehetnek.
Mindegy is, hogy „puhasága” az MDF-kormány iránti elkötelezettségével, vagy eredendő habitusával magyarázható. Olyan jegybankelnök kell, aki az országot a tartós válságtól megmenti, aki a kemény gazdasági egyensúlyteremtő politikában hajthatatlan és szakmailag igen felkészült. Hogy áll ellent különben a mindenkori kormány mindenkori elemi érdekének, nevezetesen, hogy pénzt teremtsen konfliktuskerülő döntéseihez.
Horn Gyulának talán könnyebb dolga lenne Bod Péter Ákossal, mint akit helyébe szeretne ültetni.
Botos Katalin
Az Állami Bankfelügyelet igazgatója – korábban az Antall-kormány pénzügyi államtitkára – előzékenyebb volt Horn Gyulával, mint Bod Péter Ákos. Lemondott. Pedig a törvény az ő kinevezését is éppúgy függetleníti a kormányváltástól, mint a Nemzeti Bank elnökéét. Botos Katalin is pártpolitikusként lett országos vezető, azok a kifogások tehát, amelyek Bod Péter Ákossal szemben politikailag felmerültek, rá is vonatkoznak, pedig – ellentétben B. P. Á.-val – a pártpolitikai pályafutása előtt Botos Katalin igen megbecsült pénzügyi szaktekintélynek számított. Abban a műhelyben, a Pénzügykutató Intézetben munkálkodott, amely a radikális reformerek keltetőhelye volt. Sokkal több köze van tehát ahhoz a „reformkurzushoz”, aminek folytatódnia kell. Ő azonban elébe ment az esetleges konfliktusnak, s maga jelentette ki, hogy állását politikainak tekinti. Érdeklődve várjuk, hogy az új koalíciónak lesz-e ereje megfelelő, valóban pártpolitikától független szakembert ültetni a helyébe.