Faragó János polgármester…
…úgy véli, ha aláírásával szentesíti az Erzsébetvárosi Vagyonkezelő Rt. létrehozását, akkor a novemberben leköszönő képviselő-testület meghatározó személyiségei igazgatósági tagságuk révén további öt évig megőrizhetik a kerület ingatlanvagyona feletti rendelkezési jogukat, és ezáltal politikai hatalmuk egy részét. A kétszemélyes részvénytársaság, amelynek másik alapítója az Eurohand Rt., önkormányzati megbízás alapján „a lakás és nem lakáscélú helyiségeket illetően vagyonkezelői jogokat gyakorol”, vagyis „nyugvópontra jut” az ingatlangazdálkodással kapcsolatos többéves vita: az IKV-jogutód ERIK Vállalat helyett a társaság feladata lesz a lakások, helyiségek hasznosítása, a bérleti díjak beszedése – példátlanul magas, nyolcszázalékos jutalék ellenében. Ugyancsak a társaság köthet szerződéseket, képviselheti a szóban forgó tulajdont, ellenőrizheti az albérleti szerződéseket, alapíthat további gazdasági társaságokat.
A polgármester nemcsak etikátlannak, de törvénysértőnek is tartja a testület határozatát, ezért a társaság alapításának dokumentumait a jövőben sem lesz hajlandó aláírni.
Tölgyesi Miklós alpolgármester…
…legfeljebb csak azért hibáztatja az önkormányzatot, mert nem hozta létre már korábban a vagyonkezelő társaságot. Most végre sikerül egységesíteni a kerület költségvetését: a lakások és helyiségek bére nem az ERIK Vállalat, hanem az önkormányzat bevétele lesz. Ez előfeltétele az ésszerű ingatlangazdálkodásnak, a testület maga döntheti el, mire mennyit költ. A képviselők többsége belátta, hogy a polgármesteri hivatal alkalmatlan lenne a vagyonkezelésre, célszerűbb ezt a feladatot egy többségében önkormányzati tulajdonú, de mégiscsak külső, politikai befolyástól mentes, „piackonform” szervezetre bízni. A nyolcszázalékos jutalék nem magas, a kieső bérbevételek révén az önkormányzatot ma sokkal nagyobb veszteség éri. Lehet, hogy az alapító okirat és a szindikátusi szerződés korrekcióra szorul, de a polgármesternek végül alá kell írni a dokumentumokat.
A mostani „polgármesterválság” csak látszólag hatásköri civakodás, a képviselőket valójában változatlanul az ingatlangazdálkodással kapcsolatos többéves viták osztják meg. A testület egyik része úgy véli, az ingatlanvagyon olyan mérvű teherrel zúdult az önkormányzatok nyakába, hogy egyetlen járható út a privatizáció. A másik oldal szerint viszont az önkormányzat stratégiai feladata az ingatlanvagyon optimális hasznosítása.
A lakásprivatizációs háború…
…a legtöbb fővárosi kerületben kirobbant, de az Erzsébetvárosban volt a leghevesebb. A városatyák egyik csoportja a lakások gyors eladását sürgette, a másik oldal fékezni akarta a privatizáció ütemét, és arra törekedett, hogy az ingatlanforgalomból származó haszon minél nagyobb hányadát visszaáramoltassa a lakásszektorba. 1992 januárjában megpróbálták megemelni a vételárat, a különbözetet azonban visszautalták volna a társasház felújítási alapjába. A „privatizációs csoport” ügyesen használta ki a vételár-növekedés miatti felzúdulást, a testület végül nem merte megkockáztatni a rendelet elfogadását.
Néhány hónap múlva az eladások kijelölésének előkészítése az IKV elidegenítési irodájától átkerült a polgármesteri hivatal vállalkozási irodájához. A „többségi csoport” abban bízott, hogy ezáltal fékezheti a folyamatot. Kudarcot vallottak, a lakásprivatizáció leállíthatatlannak bizonyult.
Tavaly nyáron a testület „lakásalapot” hozott létre; a privatizációs bevételekből ez év márciusáig, a lakástörvény hatályba lépéséig egymilliárd forint szabadon felhasználható összeg halmozódott fel, amit az önkormányzat tetőfelújítási, tetőtér-beépítési, pincevíztelenítési programokra kíván felhasználni. A „többségiek” állítása szerint a polgármester folyamatosan akadályozza az általa „herdálásnak” tartott programokat, nem utalta át időben a képviselők által megszavazott összegeket az ERIK Vállalatnak. Ez volt júniusi felfüggesztésének közvetlen előzménye. Faragó mondvacsináltaknak tartja a vádakat, elmondása szerint csupán az átutalások ütemét módosította pénzügyi okok miatt, egyetértésben a vállalat vezetőjével.
A nem lakáscélú helyiségek…
…eladása szóba sem került, bár a polgármester szerint az önkormányzat lényegesen jobban járna a biztos privatizációs bevétellel, mint ha továbbra is meddő kísérleteket tesz piaci bérek érvényesítésére.
A lakástörvény első változata vételi joggal ruházta fel a helyiségbérlőket, arra kényszerítve az önkormányzatokat, hogy a forgalmi érték hatvan százalékáért eladják nagy értékű helyiségeiket. Ezt a rendelkezést az Alkotmánybíróság decemberben megsemmisítette, fél évig azonban úgy tűnt, az önkormányzati ingatlangazdálkodás csupán múló epizód volt. A VII. kerületben úgy próbálták elejét venni az önkormányzat teljes kifosztásának, hogy a főútvonalakon forgalomképtelen, a mellékutcákban korlátozottan forgalomképes törzsvagyonná nyilvánították a helyiségeket. A polgármester ma is úgy véli, a testület törvénysértő módon járt el.
Az Alkotmánybíróság decemberi határozata elvben visszaadta a helyiséggazdálkodás lehetőségét. Tavasszal Erzsébetváros is újabb rohamot indított: közel ötszáz olyan bérlőnek mondtak fel, akik helyiségeiket tíz-hússzoros felárral a mai napig albérletbe adják. A polgármester biztos abban, hogy az önkormányzat perek százaira számíthat; mindenki megtámadja majd a felmondást, aki képes érvényes „üzemeltetési szerződéssel” fedezni az albérleteztetést.
Júniusban a testület elfogadta az új helyiséggazdálkodási koncepciót, amely megegyezést ajánl a bérlőknek, belátván, hogy az egyoldalú béremelés végrehajthatatlan. Az alku lényege, hogy az emelt összegű helyiségbér fejében biztonságot kínálnak a bérlőknek, a most megállapított bér tíz évig garantáltan nem változik, a bérlő pedig tetszése szerint változtathatja tevékenységét, illetve albérletbe adhatja a helyiséget. Számítások szerint a bérbevétel ezáltal fokozatosan másfél milliárd forintra növelhető, szemben az idén tervezett 850 millió forintos bevétellel, ami az 1991-es összegnek reálértékben csupán hatvan százaléka. A helyiségbérek jelenleg az inflációt sem követik.
A vagyonkezelő részvénytársaság…
…szervesen illeszkedik az új helyiséggazdálkodási koncepcióba, a „többségi képviselők” azonban nem számoltak azzal, hogy a választások közeledtével alapvetően megváltoztak a politikai körülményeik.
A már korábban is elszántan privatizációpárti erzsébetvárosi szocialisták nyilatkozatukban „vagyonkimentéssel” vádolják a „többségi képviselőket”, fejükre olvasva, hogy az elmúlt években akadályozták a lakások és a helyiségek (!) eladását. A „többségiek” szerint ha a szocialisták „vagyonkimentésről” beszélnek, arra oda kell figyelni… Az alpolgármester meggyőződése szerint az MSZP őszi választási győzelmének reményében akadályozza a testület ésszerű lépését. A részvénytársaság igazgatóságába a „többségiek” paritásos alapon kívántak tagokat jelölni, a szocialisták azonban meg se jelentek frakcióegyeztetésen. Arra számítanak, novembertől abszolút többségük lesz.
A „vagyonkimentés” vádja valóban bizarr: az önkormányzat soha nem érezhette magát ingatlanvagyona igazi tulajdonosának. A helyi politikusok pontosan érzik, hogy mi a novemberi választások tétje, taktikai érzékük azonban a ciklus vége felé tompul. A polgármester megtagadta az alapító okirat aláírását, óhatatlanul magára vonva riválisai vádját, miszerint messze tekintő politikai ambíciói vannak. A testület felfüggesztette a polgármestert, de a vagyonkezelő ügyénél jóval csekélyebb súlyú indokokra hivatkozva. Nem csoda, ha koncepciós ügy kreálásával vádolják. A szocialisták röplapja árulkodó: az MSZP novembertől egymaga óhajt kormányozni.
Kezdődik az őszi vágta.