Ítélet a szentesi „keresztapa” ügyében
Szentesen két helyi lap él abból, hogy a város közéletéről hoz nyilvánosságra közérdekű és hasznos információkat. Csongrád megyében két megyei napilap is működik, továbbá a Magyar Rádió Szegedi Stúdiója és a körzeti tévéállomás biztosít nyilvánosságot közérdeklődésre érdemes eseményeknek. Miképpen fordulhat elő mégis, hogy a Szentesi Bíróságon – melynek épülete egyébként húsvét hétfőn éjjel kigyulladt – 1994. június 10-én hatályos bírói ítélettel lezárult egy korábban nagy feltűnést keltett ügy, a sajtó azonban konokul hallgat róla? Csak nem félnek az újságírók a dél-magyarországi maffiától? Vagy érdekeltek a hallgatásban? Dél-Olaszországban, tudjuk, a sajtót is lekenyerezték a szervezett bűnözés dollármilliói. De nálunk?
Mi történt 1992 decemberében?
1992. december 19-én sugározta a Kossuth rádió Kis Róbert Richárd interjúját a szentesi játékautomata-ügyről. A városi rendőrkapitány elmondta, hogy Takács Zoltán – a helybeli strandvendéglő bérlője –, valamint két társa; Juhász és Török szétverték a konkurens vendéglátóegységek játékautomatáit, majd a rendőrségen a „főnök” pénzt dobott a városi kapitány elé: „megveszlek, mint a polgármesteri hivatalt, vagy eltaposlak, mint a füvet!”
Az akció közben a 27 éves játékautomata-milliomos leütött egy embert, aki a Delelő vendéglőben meg akarta akadályozni a pusztítást. A riportban megszólaltak a sértettek, és válaszolt az újságírónak az előzetes letartóztatásban lévő Takács Zoltán is. Ugyanazon a napon, több mint egy héttel az esemény után, a Szentesi Élet úgy tudósított a történtekről, hogy nem említett se nevet, se helyszínt, s a névtelen újságíró a rendőrséget sem kérdezte meg. Pedig dr. Tűhegyi Sándor r. alezredes, a városi kapitány, biztosan elmondta volna a helyi lapnak is azt, amit a Krónika 200 km-ről ideutazó riporterének.
A most júniusban született bírói ítéletből rekonstruálható, mi is történt „Harkovban”. Takács Zoltán játékautomata-gyáros és nagykereskedő tudomást szerzett arról, hogy a konkurens cégek a városban és környékén, több kiskocsmában és talponálló dühöngőben engedély nélkül működtetnek játékautomatákat. Némi alkohol felhörpintése után maga mellé vette a volt vízilabdás Juhászt és a kiöregedett kézilabdás Török Károlyt, és büntető hadjáratra indult Sinka Antal taxiján. A Bajor Sörözőben Rákász Béla öt játékautomatáját még egyedül a főnök dobta a földre, és ököllel úgy vágott az egyikbe, hogy jobb kezén nyolc napon belül gyógyuló metszett seb keletkezett. Itt még csak 270 ezer forint kárt okozott a kisvárosi milliomos. Takács induljt vezényelt. A Non Stop bárba mentek, ahol a Szerencsejáték Felügyelet és a városi jegyző engedélyével négy pénznyerő automata működött, de nem Takácsé. A két kiöregedett sportoló italt rendelt, miközben főnökük felszólította a jelen levő vendéget (szemtanút?), hogy hagyja el a helyiséget, mert borulnak a gépek! Az itt okozott kár: 684 ezer forint. A bíróság megállapítása szerint Takács Zoltán a tettes, Juhász és Török csak bűnsegédek. Jelenlétükkel és fizikai erejükkel megakadályozták (volna), ha valaki a gépek mentésére siet. A működésképtelenné tett és erősen megrongált pénznyerő automaták a Szegedi Megatrend Kft. tulajdonát képezték. Ugyanez a cég üzemeltetett a közeli Krisztina presszóban másik négy játékautomatát. Oda csak a gorillák mentek, mert főnökük övezetbővítésre indult a taxin. A Krisztina presszóban a tulajdonos felmutatta a városi jegyző engedélyét (a játékfelügyeleté még nem érkezett meg), a vízilabdás Juhász mégis kitépte az automaták zsinórját a falból (a dugaljjal együtt), és földhöz verte a konkurencia masináit. A kézilabdás Török „biztosította” társát. A kár 684 ezer forint.
Az érdek a szesznél is nagyobb úr
A főnök ezalatt kiugrott Kistőkére, az ottani Áfész-italboltba rendet tenni. Itt egy szentesi és egy vásárhelyi üzemeltető gépein állt bosszút. Felült a pultra, poharakat tört, és az üzletvezető, valamint a vendégek jelenlétében a következőképpen indokolta eljárását:
– Te rohadt Kopasz! Miért nem tőlem bérelted a gépeket?!!! – Ezzel beleütött a monitorokba, rángatta a gépeket, és a pulton ülve kiabálta a vendégek felé: az automatákba ne dobjon senki pénzt! Távoztában valaki figyelmeztette, hogy a poharak árát térítse meg. A duhaj milliomos kétezer forintot dobott az asztalra. Kistőkéről vitte tovább a taxi a szentesi Delelő vendéglőbe, ahol csak korábban üzemelt játékautomata. Takács üvöltve a tulajdonost kereste. Nem volt ott. V. László helyi lakos a hetvenkedő milliomos elé állt, és meg akarta akadályozni a dulakodásban. Takács ököllel úgy orrba vágta, hogy orrcsontja törött, és hanyatt vágódott a padlaton. V. László ennek ellenére nem kezdeményezett eljárást a nagy nyilvánosság (közel 60 fő szórakozott ott) előtt elkövetett súlyos testi sértésért.
Takács Zoltán a Delelőből a vele jó kapcsolatban lévő dr. Matajsz Pál jogtanácsos lakására ment; innen 21 óra körül a rendőrségre indultak taxival…
A rendőröket eltaposom, mint a füvet…
A kellő élettapasztalattal bíró, fölkészültebb olvasó már sejti, hogy a milliomos nem bűnbánó szándékkal ment a rendőrségre. Ellenkezőleg: felelősségre kívánta vonni dr. Tűhegyi Sándor rendőr alezredest, a városi kapitányt és Földvári Nagy István százados bűnügyi osztályvezetőt, mert időközben intézkedtek, és őrizetbe vették a két bűnsegédet, Juhászt és Törököt. A rendkívüli események miatt már korábban riadóztatták a készenléti állományban lévő helyi nyomozókat és rendőröket. Mintegy tíz rendőr tartózkodott az épületben a késő esti órán, köztük a kapitány és a helyettese. Takács abban bízott, hogy a pénz: hatalom, a hatalom: törvény! Tehát Szentesen ő diktálja a törvényt. A bíróság megállapítása szerint vagyona körülbelül 100 millió forint. Ő üzemeltette a vízilabdások bázisát, a Strand vendéglőt, övé az Európa Center cipőbolt, az elmúlt években több száz pénznyerő játékautomatát gyártott és forgalmazott bel- és külföldön. Chreysler New Yorker személykocsija van, noha szegény katonacsaládból származik, és törzszászlós édesapja a nőtlen tisztin halt meg néhány éve. Ezt mondta a rendőrök előtt:
„Pénzem révén elintézem, hogy én vagy az én emberem legyen a polgármester Szentesen, és akkor a rendőrséget eltapossuk, mint a füvet.” Eközben belenyúlt a zsebébe és egy csomó 1000-5000 forintos címletű bankjegyköteget dobott az asztalra.
A nagyvonalú gesztus ezúttal nem használt. Takácsot őrizetbe vették, majd három nap múlva, társaival együtt, előzetes letartóztatásba került. Ekkor kereste meg őket a Magyar Rádió Budapestről.
Tizenegy napig voltak távol a géprombolók kedvenc játékautomatáiktól. Szabadlábra helyezésük után négy hónappal Takács Zoltán feljelentést tett a Szentes Városi Ügyészségen, hogy az akció estéjén az éppen nála lévő 1 300 000 forintból 1 260 000 forintot eltulajdonítottak a Szentesi Rendőrkapitányságon. A Szegedi Ügyészség Nyomozó Hivatala 10 napon belül meghallgatta Takácsot, aki a hamis vád törvényes következményeire történt figyelmeztetés után is fenntartotta állítását. A panaszt a Szegedi Ügyészségi Nyomozó Hivatal, majd a Csongrád Megyei Főügyészség határozatával elutasította.
Az ítélet
Ezután fura és ijesztő események követték egymást. A várostól 20 kilométerre fekvő Nagymágocs valahogy mindegyikben szerepelt. A Délvilág című megyei napilap cikksorozatot indított arról, hogy a Szentesi Rendőrkapitányság emberei 15 évvel ezelőtt Nagymágocson igazoltattak, majd felakasztottak (!) egy ittas gépkocsivezetőt…
A hihetetlen fordulatokban bővelkedő, P. L. szignóval jelzett sorozat harminc napon át tartotta izgalomban a Délvilág olvasóit, majd egy héten belül könyv alakban is megjelent. A Csongrád megyei főügyész vizsgálatot indított az ügyben; a vizsgálat semmit sem igazolt P. L. regényes történetének állításaiból. Arra, hogy ki adta a lapnak a témát, és ki fedezte a könyv rendkívül gyors kiadásának a költségeit – nem derült fény.
1994. április 4-ről 5-re virradóra tűz ütött ki a Szentes Városi Bíróság épületében. A rendőrkapitány, a tűzoltóparancsnok és a bíróság épületében lakó bíró éppen szabadságát töltötte a városon kívül. Nem sokkal a tűz fellobbanása előtt Nagymágocs határában kigyulladt egy tanya, a szentesi tűzoltók a két nagykocsival oda vonultak ki. A bíróságon ezalatt a gyújtogatók bűnügyi iratokat, számítógépeket és villanyírógépeket hordtak össze, és leöntötték petróleummal. Erre a sorsra jutott a bíróság elnökének és a városi ügyész irodájának ajtaja előtt összehordott kárpitozott bútor is. Háromnegyed órája égett már minden, amikor egy szolgálatos rendőrjárőr, illetve egy arra járó hódmezővásárhelyi tűzoltó észlelte a tüzet. Másnap, április 5-én délután a Szentesi Rendőrkapitányság egyik hadnagyának 52 éves édesapja kerékpárral elment nagymágocsi lakásáról – s azóta nyoma veszett. Az egészséges férfi nem készült nagyobb útra. Kék orkánkabátot vett a piros kockás ing fölé, és a kék farmerhez hasonló színű cipőbe bújt. Három nappal később Barát József nagymágocsi őrsparancsnok – a család kérésére – elrendelte az eltűnt személy körözését.
A Szentesi Városi Bíróságnak nem akármilyen iratpótló tevékenységet kellett végeznie. Az ismeretlen tettes által elkövetett gyújtogatás következtében a bíróság épületében négy helyen gyulladt ki tűz, s a lángok martalékává vált szinte minden bűnügyi irat. Az anyagi kár tízmillió forint, a bírósági ügymenet pedig jelentősen lelassult. A Takács-féle büntető per iratanyagát azonban a Legfelsőbb Bíróság korábban magához kérette, így az Budapesten épen maradt. A tárgyalást Csongrád város büntetőbírája vezette, és ő hirdetett ítéletet a Magyar Köztársaság nevében június 10-én.
A gyújtogatók szabadlábon vannak
A bíróság súlyosbító körülménynek tekintette, hogy a szentesi „polgármester-jelöltet” 1990-ben devizagazdálkodás szabályainak súlyos megsértése miatt a Szeged Városi, majd a Csongrád Megyei Bíróság jogerősen 160 napi elzárásra váltható pénzbírságra ítélte. Figyelembe vette viszont a bíróság, hogy az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottsága a vádlottnál a cselekmény idején is fennállott kóros reakciókra hajlamosító, hangulati hullámzásokkal járó személyiségzavart állapított meg, ami enyhe fokban korlátozta cselekménye következményeinek felismerésében. A bíróság, Kis Tóth Tihamér tanácsa végül nyilvános tárgyaláson a következő ítéletet hozta: Takács Zoltán szentesi vállalkozót halmazati büntetésül egy évi börtönre, mellékbüntetésül egymillió forint pénzbüntetésre ítélte, ám a börtönbüntetést kétévi próbaidőre felfüggesztette. Kötelezte a bíróság Takácsot, hogy Rákász Bélának 270 000, az államnak 16 200 forintot fizessen meg, ezenkívül egyenlítse ki a 41 549 forint bűnügyi költséget. Juhász Szabó Istvánt, a volt vízilabdást, félmillió forint megfizetésére vagy ehelyett 200 napi börtönben való elzárásra ítélték. A kiöregedett kézilabdás-presszótulajdonos, Török Károly 100 nap börtönt vagy ennek megfelelően 200 000 forint pénzbírságot kapott. A játékautomaták egy részét üzemeltető Szegedi Megatrend Kft. a rendelkezésre álló adatok szerint felszámolás alatt áll. A bíróság előtt a jogutód ismeretlen, ezért javára a 684 000 forint kártérítés nem állapítható meg. Az ítélet jogerős. Dátum: 1994. június 10.
Ui.: Senki nem kutatta, miért éppen a polgármesteri hivatalt kívánta megvenni Takács a rendőrség megfenyegetésekor. Tény, hogy néhány hónappal korábban jelentős összegekkel járult hozzá a 60 éves Rébeli Szabó József szentesi polgármester, valamint igencsak SENIOR vízilabdacsapata indianapolisi útjához. Velük utazott a hivatal négy osztályvezetője és a város vízilabdás gazdasági vezetőrétege. Meg persze Takács Zoltán is, bár soha nem foglalkozott vízilabdával! Az eredetileg tervezett 15 fő helyett 1994. július elején a polgármester népes családjával együtt negyvenen utaztak Szentesről Kanadába. A csapat kapusa a Szentesi Élet (kiadója a polgármester) felelős szerkesztője volt. A sportdelegáció névsorát a lap szemelgetve tette közzé. A nyilvánosság elé nem kívánkozó neveket a szerkesztő-kapus kivédte.
Hivatkozott cikkek
Tokkal, vonóval [2]