Skip to main content

Takácsdúlás

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Ítélet a szentesi „keresztapa” ügyében


Szentesen két helyi lap él abból, hogy a város közéletéről hoz nyilvánosságra közérdekű és hasznos információkat. Csongrád megyében két megyei napilap is működik, továbbá a Magyar Rádió Szegedi Stúdiója és a körzeti tévéállomás biztosít nyilvánosságot közérdeklődésre érdemes eseményeknek. Miképpen fordulhat elő mégis, hogy a Szentesi Bíróságon – melynek épülete egyébként húsvét hétfőn éjjel kigyulladt – 1994. június 10-én hatályos bírói ítélettel lezárult egy korábban nagy feltűnést keltett ügy, a sajtó azonban konokul hallgat róla? Csak nem félnek az újságírók a dél-magyarországi maffiától? Vagy érdekeltek a hallgatásban? Dél-Olaszországban, tudjuk, a sajtót is lekenyerezték a szervezett bűnözés dollármilliói. De nálunk?

Mi történt 1992 decemberében?

1992. december 19-én sugározta a Kossuth rádió Kis Róbert Richárd interjúját a szentesi játékautomata-ügyről. A városi rendőrkapitány elmondta, hogy Takács Zoltán – a helybeli strandvendéglő bérlője –, valamint két társa; Juhász és Török szétverték a konkurens vendéglátóegységek játékautomatáit, majd a rendőrségen a „főnök” pénzt dobott a városi kapitány elé: „megveszlek, mint a polgármesteri hivatalt, vagy eltaposlak, mint a füvet!”

Az akció közben a 27 éves játékautomata-milliomos leütött egy embert, aki a Delelő vendéglőben meg akarta akadályozni a pusztítást. A riportban megszólaltak a sértettek, és válaszolt az újságírónak az előzetes letartóztatásban lévő Takács Zoltán is. Ugyanazon a napon, több mint egy héttel az esemény után, a Szentesi Élet úgy tudósított a történtekről, hogy nem említett se nevet, se helyszínt, s a névtelen újságíró a rendőrséget sem kérdezte meg. Pedig dr. Tűhegyi Sándor r. alezredes, a városi kapitány, biztosan elmondta volna a helyi lapnak is azt, amit a Krónika 200 km-ről ideutazó riporterének.




A most júniusban született bírói ítéletből rekonstruálható, mi is történt „Harkovban”. Takács Zoltán játékautomata-gyáros és nagykereskedő tudomást szerzett arról, hogy a konkurens cégek a városban és környékén, több kiskocsmában és talponálló dühöngőben engedély nélkül működtetnek játékautomatákat. Némi alkohol felhörpintése után maga mellé vette a volt vízilabdás Juhászt és a kiöregedett kézilabdás Török Károlyt, és büntető hadjáratra indult Sinka Antal taxiján. A Bajor Sörözőben Rákász Béla öt játékautomatáját még egyedül a főnök dobta a földre, és ököllel úgy vágott az egyikbe, hogy jobb kezén nyolc napon belül gyógyuló metszett seb keletkezett. Itt még csak 270 ezer forint kárt okozott a kisvárosi milliomos. Takács induljt vezényelt. A Non Stop bárba mentek, ahol a Szerencsejáték Felügyelet és a városi jegyző engedélyével négy pénznyerő automata működött, de nem Takácsé. A két kiöregedett sportoló italt rendelt, miközben főnökük felszólította a jelen levő vendéget (szemtanút?), hogy hagyja el a helyiséget, mert borulnak a gépek! Az itt okozott kár: 684 ezer forint. A bíróság megállapítása szerint Takács Zoltán a tettes, Juhász és Török csak bűnsegédek. Jelenlétükkel és fizikai erejükkel megakadályozták (volna), ha valaki a gépek mentésére siet. A működésképtelenné tett és erősen megrongált pénznyerő automaták a Szegedi Megatrend Kft. tulajdonát képezték. Ugyanez a cég üzemeltetett a közeli Krisztina presszóban másik négy játékautomatát. Oda csak a gorillák mentek, mert főnökük övezetbővítésre indult a taxin. A Krisztina presszóban a tulajdonos felmutatta a városi jegyző engedélyét (a játékfelügyeleté még nem érkezett meg), a vízilabdás Juhász mégis kitépte az automaták zsinórját a falból (a dugaljjal együtt), és földhöz verte a konkurencia masináit. A kézilabdás Török „biztosította” társát. A kár 684 ezer forint.

Az érdek a szesznél is nagyobb úr

A főnök ezalatt kiugrott Kistőkére, az ottani Áfész-italboltba rendet tenni. Itt egy szentesi és egy vásárhelyi üzemeltető gépein állt bosszút. Felült a pultra, poharakat tört, és az üzletvezető, valamint a vendégek jelenlétében a következőképpen indokolta eljárását:

– Te rohadt Kopasz! Miért nem tőlem bérelted a gépeket?!!! – Ezzel beleütött a monitorokba, rángatta a gépeket, és a pulton ülve kiabálta a vendégek felé: az automatákba ne dobjon senki pénzt! Távoztában valaki figyelmeztette, hogy a poharak árát térítse meg. A duhaj milliomos kétezer forintot dobott az asztalra. Kistőkéről vitte tovább a taxi a szentesi Delelő vendéglőbe, ahol csak korábban üzemelt játékautomata. Takács üvöltve a tulajdonost kereste. Nem volt ott. V. László helyi lakos a hetvenkedő milliomos elé állt, és meg akarta akadályozni a dulakodásban. Takács ököllel úgy orrba vágta, hogy orrcsontja törött, és hanyatt vágódott a padlaton. V. László ennek ellenére nem kezdeményezett eljárást a nagy nyilvánosság (közel 60 fő szórakozott ott) előtt elkövetett súlyos testi sértésért.

Takács Zoltán a Delelőből a vele jó kapcsolatban lévő dr. Matajsz Pál jogtanácsos lakására ment; innen 21 óra körül a rendőrségre indultak taxival…

A rendőröket eltaposom, mint a füvet…


A kellő élettapasztalattal bíró, fölkészültebb olvasó már sejti, hogy a milliomos nem bűnbánó szándékkal ment a rendőrségre. Ellenkezőleg: felelősségre kívánta vonni dr. Tűhegyi Sándor rendőr alezredest, a városi kapitányt és Földvári Nagy István százados bűnügyi osztályvezetőt, mert időközben intézkedtek, és őrizetbe vették a két bűnsegédet, Juhászt és Törököt. A rendkívüli események miatt már korábban riadóztatták a készenléti állományban lévő helyi nyomozókat és rendőröket. Mintegy tíz rendőr tartózkodott az épületben a késő esti órán, köztük a kapitány és a helyettese. Takács abban bízott, hogy a pénz: hatalom, a hatalom: törvény! Tehát Szentesen ő diktálja a törvényt. A bíróság megállapítása szerint vagyona körülbelül 100 millió forint. Ő üzemeltette a vízilabdások bázisát, a Strand vendéglőt, övé az Európa Center cipőbolt, az elmúlt években több száz pénznyerő játékautomatát gyártott és forgalmazott bel- és külföldön. Chreysler New Yorker személykocsija van, noha szegény katonacsaládból származik, és törzszászlós édesapja a nőtlen tisztin halt meg néhány éve. Ezt mondta a rendőrök előtt:

„Pénzem révén elintézem, hogy én vagy az én emberem legyen a polgármester Szentesen, és akkor a rendőrséget eltapossuk, mint a füvet.” Eközben belenyúlt a zsebébe és egy csomó 1000-5000 forintos címletű bankjegyköteget dobott az asztalra.

A nagyvonalú gesztus ezúttal nem használt. Takácsot őrizetbe vették, majd három nap múlva, társaival együtt, előzetes letartóztatásba került. Ekkor kereste meg őket a Magyar Rádió Budapestről.

Tizenegy napig voltak távol a géprombolók kedvenc játékautomatáiktól. Szabadlábra helyezésük után négy hónappal Takács Zoltán feljelentést tett a Szentes Városi Ügyészségen, hogy az akció estéjén az éppen nála lévő 1 300 000 forintból 1 260 000 forintot eltulajdonítottak a Szentesi Rendőrkapitányságon. A Szegedi Ügyészség Nyomozó Hivatala 10 napon belül meghallgatta Takácsot, aki a hamis vád törvényes következményeire történt figyelmeztetés után is fenntartotta állítását. A panaszt a Szegedi Ügyészségi Nyomozó Hivatal, majd a Csongrád Megyei Főügyészség határozatával elutasította.

Az ítélet

Ezután fura és ijesztő események követték egymást. A várostól 20 kilométerre fekvő Nagymágocs valahogy mindegyikben szerepelt. A Délvilág című megyei napilap cikksorozatot indított arról, hogy a Szentesi Rendőrkapitányság emberei 15 évvel ezelőtt Nagymágocson igazoltattak, majd felakasztottak (!) egy ittas gépkocsivezetőt…

A hihetetlen fordulatokban bővelkedő, P. L. szignóval jelzett sorozat harminc napon át tartotta izgalomban a Délvilág olvasóit, majd egy héten belül könyv alakban is megjelent. A Csongrád megyei főügyész vizsgálatot indított az ügyben; a vizsgálat semmit sem igazolt P. L. regényes történetének állításaiból. Arra, hogy ki adta a lapnak a témát, és ki fedezte a könyv rendkívül gyors kiadásának a költségeit – nem derült fény.

1994. április 4-ről 5-re virradóra tűz ütött ki a Szentes Városi Bíróság épületében. A rendőrkapitány, a tűzoltóparancsnok és a bíróság épületében lakó bíró éppen szabadságát töltötte a városon kívül. Nem sokkal a tűz fellobbanása előtt Nagymágocs határában kigyulladt egy tanya, a szentesi tűzoltók a két nagykocsival oda vonultak ki. A bíróságon ezalatt a gyújtogatók bűnügyi iratokat, számítógépeket és villanyírógépeket hordtak össze, és leöntötték petróleummal. Erre a sorsra jutott a bíróság elnökének és a városi ügyész irodájának ajtaja előtt összehordott kárpitozott bútor is. Háromnegyed órája égett már minden, amikor egy szolgálatos rendőrjárőr, illetve egy arra járó hódmezővásárhelyi tűzoltó észlelte a tüzet. Másnap, április 5-én délután a Szentesi Rendőrkapitányság egyik hadnagyának 52 éves édesapja kerékpárral elment nagymágocsi lakásáról – s azóta nyoma veszett. Az egészséges férfi nem készült nagyobb útra. Kék orkánkabátot vett a piros kockás ing fölé, és a kék farmerhez hasonló színű cipőbe bújt. Három nappal később Barát József nagymágocsi őrsparancsnok – a család kérésére – elrendelte az eltűnt személy körözését.




A Szentesi Városi Bíróságnak nem akármilyen iratpótló tevékenységet kellett végeznie. Az ismeretlen tettes által elkövetett gyújtogatás következtében a bíróság épületében négy helyen gyulladt ki tűz, s a lángok martalékává vált szinte minden bűnügyi irat. Az anyagi kár tízmillió forint, a bírósági ügymenet pedig jelentősen lelassult. A Takács-féle büntető per iratanyagát azonban a Legfelsőbb Bíróság korábban magához kérette, így az Budapesten épen maradt. A tárgyalást Csongrád város büntetőbírája vezette, és ő hirdetett ítéletet a Magyar Köztársaság nevében június 10-én.

A gyújtogatók szabadlábon vannak

A bíróság súlyosbító körülménynek tekintette, hogy a szentesi „polgármester-jelöltet” 1990-ben devizagazdálkodás szabályainak súlyos megsértése miatt a Szeged Városi, majd a Csongrád Megyei Bíróság jogerősen 160 napi elzárásra váltható pénzbírságra ítélte. Figyelembe vette viszont a bíróság, hogy az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottsága a vádlottnál a cselekmény idején is fennállott kóros reakciókra hajlamosító, hangulati hullámzásokkal járó személyiségzavart állapított meg, ami enyhe fokban korlátozta cselekménye következményeinek felismerésében. A bíróság, Kis Tóth Tihamér tanácsa végül nyilvános tárgyaláson a következő ítéletet hozta: Takács Zoltán szentesi vállalkozót halmazati büntetésül egy évi börtönre, mellékbüntetésül egymillió forint pénzbüntetésre ítélte, ám a börtönbüntetést kétévi próbaidőre felfüggesztette. Kötelezte a bíróság Takácsot, hogy Rákász Bélának 270 000, az államnak 16 200 forintot fizessen meg, ezenkívül egyenlítse ki a 41 549 forint bűnügyi költséget. Juhász Szabó Istvánt, a volt vízilabdást, félmillió forint megfizetésére vagy ehelyett 200 napi börtönben való elzárásra ítélték. A kiöregedett kézilabdás-presszótulajdonos, Török Károly 100 nap börtönt vagy ennek megfelelően 200 000 forint pénzbírságot kapott. A játékautomaták egy részét üzemeltető Szegedi Megatrend Kft. a rendelkezésre álló adatok szerint felszámolás alatt áll. A bíróság előtt a jogutód ismeretlen, ezért javára a 684 000 forint kártérítés nem állapítható meg. Az ítélet jogerős. Dátum: 1994. június 10.

Ui.: Senki nem kutatta, miért éppen a polgármesteri hivatalt kívánta megvenni Takács a rendőrség megfenyegetésekor. Tény, hogy néhány hónappal korábban jelentős összegekkel járult hozzá a 60 éves Rébeli Szabó József szentesi polgármester, valamint igencsak SENIOR vízilabdacsapata indianapolisi útjához. Velük utazott a hivatal négy osztályvezetője és a város vízilabdás gazdasági vezetőrétege. Meg persze Takács Zoltán is, bár soha nem foglalkozott vízilabdával! Az eredetileg tervezett 15 fő helyett 1994. július elején a polgármester népes családjával együtt negyvenen utaztak Szentesről Kanadába. A csapat kapusa a Szentesi Élet (kiadója a polgármester) felelős szerkesztője volt. A sportdelegáció névsorát a lap szemelgetve tette közzé. A nyilvánosság elé nem kívánkozó neveket a szerkesztő-kapus kivédte.















































Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon