Skip to main content

Béna agy és fürge kéz

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A lányaim a világ elsajátítása során megtanulták, hogy a labda és a háló találkozását úgy hívják, hogy gól, és a gól, az valami jó dolog, mert egy csomó felnőtt örül neki. Nézték az apjukkal a focimeccseket, s ha rezgett a háló, fölvisítottak: hopp, gól! Azután nézték az apjukkal a teniszmeccseket, s ha rezgett a háló, fölvisítottak: hopp, gól!

Az emberiség is megtanulta a világ elsajátítása során, hogy ha a víz nekimegy egy forgó szerkezetnek, az valami jó dolog. Őröl a malom, ég a villany, örülnek a felnőttek: hopp, energia! Ha sok víz megy neki, sok forgó szerkezetnek, az valami nagyon jó dolog: sok energia.

A fejlődőképes gyerekek agya egyre több tényezőt egyeztet, s fölfogja, hogy a labda és a háló találkozása a játékkörnyezet szerint jó vagy rossz. A fejlődésképtelen hatalom elmeszesedő agya egyre kevesebb tényezőt egyeztet, s nem fér bele a játékkörnyezet.




A képeken játék környezetismeretet tanítanak szabadságba fejlődő gyerekek, zászlóval, táblákkal, élő lánccal különböző nyelveken szklerotikus játék gyilkosoknak.

Az összekényszerített vegyes páros egyik tagja tanult tőlük valamit, a másik meg nem. Amelyiknek nem bénult meg az agya, megbénult a keze, amelyiknek megbénult az agya, az viszont fürge kézzel és üdvözült mosollyal csapkodja a hálóba a szervákat, s számolja a gólokat. Szervál kettő helyett, s nemsokára mindkét ütő nála lesz.




Mit tanítsunk most a bénává nevelt tanítványnak? Hagyd a francba azt az ütőt, legalább nem te rontasz? Szállj be a hálószaggatásba, legalább a mosoly legyen közös, ha már a meccs úgyis elveszett?

Fotók: Horváth Ernő


















Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon