A fotó, a fotózás, a fénynek a képezése drámai viszonyban áll az idővel. Ha a régi barnás kópiákat nézzük, szép, barna élmény, a klasszikus modernség juthat az eszünkbe, lázadó, izgalmas emancipák vagy a kezdődő újságírás mint az új kor jelképe. Manapság meg éppen ellenkezőleg, mintha passzé volna, lassú, szegényes, fintorgunk hűtlenül, mintha egy ősi VW-bogárról beszélnénk, amelynek megvolt a maga ideje, de ez immár nem az, lemaradt, nem bírta az új ritmust.

Van ebben igazság.

A lányaim a világ elsajátítása során megtanulták, hogy a labda és a háló találkozását úgy hívják, hogy gól, és a gól, az valami jó dolog, mert egy csomó felnőtt örül neki. Nézték az apjukkal a focimeccseket, s ha rezgett a háló, fölvisítottak: hopp, gól! Azután nézték az apjukkal a teniszmeccseket, s ha rezgett a háló, fölvisítottak: hopp, gól!

Az emberiség is megtanulta a világ elsajátítása során, hogy ha a víz nekimegy egy forgó szerkezetnek, az valami jó dolog. Őröl a malom, ég a villany, örülnek a felnőttek: hopp, energia!

1994. július 15-én a parlament 265 igenjével (stb. stb.) megkaptuk a második szabadon választott felelőst.

A köztársasági elnök ez alkalommal tartott fogadásán egyes szocialisták és szabad demokraták – mint pl.

A kolozsvári funerátor agyában még meg sem fogant a Schlimant megszégyenítő terv, hogy kiásatja Buirevista csontjait (ezeket egyébként már szír arszlánok a római cirkuszban jóízűen elcuppogtatták), amikor a magyar főváros vezetése határozott: jó cső kell. A száz éve fektetett nagykörúti vezeték elöregedett, ideje hát újra cserélni. Bár hosszabb ideig tart majd, mint a foci-vb, de olcsóbb lesz, mint a Csalagút, így is ez lesz azonban a XX.