Skip to main content

Csőcsere

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A kolozsvári funerátor agyában még meg sem fogant a Schlimant megszégyenítő terv, hogy kiásatja Buirevista csontjait (ezeket egyébként már szír arszlánok a római cirkuszban jóízűen elcuppogtatták), amikor a magyar főváros vezetése határozott: jó cső kell. A száz éve fektetett nagykörúti vezeték elöregedett, ideje hát újra cserélni. Bár hosszabb ideig tart majd, mint a foci-vb, de olcsóbb lesz, mint a Csalagút, így is ez lesz azonban a XX. századi Budapest legnagyobb beruházása.




A lángos pufókságú város körgerincét vesztette. A hatos villamos a jelenlegi Víg- és az egykori Nemzeti Színház közt tényleg megáll. A köztes szakaszt villamospótló buszokkal és szélsebesen megjelent, nagy szaporaságú óriásplakátokkal hidalják át. Az ezekre fanyalodó városlakó nyakát nyújtogatva figyeli, mi lesz, tartják-e a kivitelezők az ütemet. Drukkol az építőknek, no nem a régi kényelemért – a pótlékot megszokta már –, a kötbér izgatja. Az nem lehet, hogy… A földmunkások – akik nem kisgazdák – nem másképp, mint máskor (l. az össze nem érő Marx téri felüljárót), egykedvűek, szalonnáznak, kopácsolnak és a jobb csajok után néznek. Mégis a munka – megmagyarázhatatlanul – napról napra halad. A főpolgármester heti rendszerességgel kénytelen az árokba szállni, nyomást próbálni, szakaszt átvenni. Talpig öltönyben!




A körúti boltosokat ugyan zavarja a csőgörényszag, a város azonban szurkol, egyszer csak sikeres lesz a csőcserék időzítése, ez év október 30-án víz fog fakadni. Most már csövünk lesz, nem csőd.




Fotók: Horváth Ernő












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon