Így ünnepek táján (de talán máskor is) csupán kétféle filmet érdemes néznünk: szép meséket a hit, remény, szeretetről, meg komor, súlyos remekműveket a létezés botrányáról.
Karácsonykor – szerencsés esetben – házhoz jönnek a szép történetek. Az első napon választhatunk Luigi Comencini középkori spanyol legendát feldolgozó filmje, a Vigaszadó Marcelino (24-én, Tv1, 21 h) és egy régi emlék, az 1958-as Nyomorultak között. Bár Jean-Paul Le Chanois munkája nem szuverén remekmű, csupán Victor Hugo regényének hűséges adaptációja, mégis érdemes megnéznünk, ha másért nem, Jean Gabin, Bernard Blier csodálatos játékáért. (Duna Tv, 21.10; 2. része holnap, 25-én).
A második nap reggelén üljünk le mi is a gyerekekkel a televízió elé, és nézzük meg velük a Holle anyót. Az egykori Csehszlovákiában nagyon sok jó mese- és rajzfilm készült, melyek ma már – a Walt Disney-dömpingben – ritka madárnak számítanak. A Grimm-mesét Lubomir Feldek írta filmre, és az újhullám szlovák reprezentánsa, Juraj Jakubisko rendezte. A címszerepre pedig nem mást hívott meg, mint Giulietta Masinát! (25-én, Duna Tv, 9.05). Délután, arra a másfél órára higgyük el Frank Caprának, hogy Az élet csodaszép. Az 1946-ban forgatott karácsonyi történet főszerepében James Stewart (25-én, Duna Tv, 15.10). Fellini mestert este is megidézi a televízió, hiszen fiatal filmesként részt vett az 1950-ben készült Roberto Rossellini-film forgatókönyvének írásában. A Ferenc, Isten lantosa a madarakkal és farkasokkal társalkodó assissi szentről, Isten szegénykéjéről szól (Tv2, 22.10).
Két klasszikus „ifjúsági” regény mai filmváltozata is látható lesz a napokban, az egyik Charles Dickens Twist Olivérjének 1982-es angol feldolgozása (26-án, Duna Tv, 18.15), a másik a Molnár Ferenc művéből készült, Fábri Zoltán rendezte, Illés György fotografálta A Pál utcai fiúk, amerikai gyerekszínészekkel (1-jén, Duna Tv, 13.50).
A moziműsor legszebbik meséje egy klasszikus operát vesz alapul, Weber A bűvös vadászát. Enyedi Ildikó ragyogó elsőfilmje, Az én XX. századom és egy szabálytalan műfajú televíziós munka, a Füst Milán szövegekre készült Téli hadjárat (a hajdanvolt Közjáték-sorozatban) után, túlfűtött várakozás közepette, hosszas rákészüléssel megrendezte második – immár színes és nem kis költségvetésű – nagyjátékfilmjét. A bűvös vadász történetét egy kislány álmodja-képzeli a mai Magyarország kevéssé tündérmeseszerű világában. (Ne higgyünk el mindent a fanyalgó kritikusoknak, ha százszor igazuk van is, még mindig szembeszegezhetjük velük a mese hatalmát.)
Az idei Európa-díjak kiosztását végre nem érdek nélkül kellett figyelnünk. Utoljára éppen Az én XX. századom lett Felix-díjas, 1989-ben. Most pedig Szász János Woyzeckje, mely a Magyar Filmszemle hasonló kitüntetései után nemrég Szalonikiből is elhozta a legjobb rendezésért és férfialakításért (Kovács Lajos) járó elismerést. A filmet annak idején már méltattuk, most csak arra hívjuk fel a figyelmet, hogy januártól újra látható az Örökmozgóban. A magyar Woyzeck megosztva kapott díjat a francia Cápafiókával. Agnes Merlet elsőfilmje példás gyorsasággal jutott el hozzánk, s mostanában is szerepel a Művész mozi műsorán. Hősei számkivetett gyerekek, akik minden köteléket ledobva-felszámolva önként vonulnak ki a társadalomból. Az intézmények erőtlenek és tehetetlenek, s a film sem ad választ – csak halvány reményt –, hogyan menthetők meg ezek a vad lelkű gyerekek.
Ha valamikor, hát az ünnepek táján, a napi üzletmenetből kizökkenve időt szakíthatunk egy semmilyen tekintetben nem hétköznapi mozira, Tarr Béla hét és fél órás Sátántangójára, amely Krasznahorkai László azonos című regényéből készült. Ez volna az a sötét remekmű, melyre céloztunk. Most, hogy újra látható lesz a Művész moziban, a forgalmazó Budapest Film kiadványt jelentetett meg, amely egybegyűjti a fél világot megjárt film kritikai visszhangját, a szereplők vallomásait és az alkotókkal készített beszélgetések szövegét. Minden arra vall, hogy nem tévedtünk, amikor a Sátántangót ünnepelve azt írtuk, jelentősége csak nőni fog az idővel.
- Rábeszélő [6]