Legigazibb örömöm,
Külföldi ha Pestre jön,
Kalauzolni őt minden felé,
Nézze meg a ligetet
És a Margitszigetet
S jöjjön el a Parlament elé,
A sok pesti panamát,
A Dob utca illatát,
Világos hogy nem emlegetem,
S ha néki konveniál,
A mikor az éj leszáll,
Kitünő helyekre vezetem!
Látta-e már Budapestet (…)?
Zerkovitz Béla:
Látta-e már Budapestet éjjel?
Ferencz Győző
DUGÓ
(Képes levelezőlap a piros hetesről)
Üdvözletem küldöm a Thököly útról!
Elöl-hátul egy-egy hajléktalan úr tol.
Mit tegyek, nincs több hely, ajtó-ablak csukva,
Belekeveredtem a reggeli csúcsba.
Ide-oda szállong a hetesbusz-illat,
Befogom az orrom – édesem, puszillak.
BUDAPEST VILÁGVÁROS
Ez a város Budapest és
Budapest most csupa pezsgés,
Csupa pezsgés, csupa mozgás,
Csupa szmog, de ez a szmog más -
Az arcom is pirospozsgás.
Csupa pezsgés, csupa jó íz,
Csupa pezsgő a dugó is.
Budapest kelleme oly dús,
Csupa kurva, csupa koldus,
Csupa odvas kapualj – Csitt!
Csupa hajléktalan alszik.
Budapest kész csoda, mert, ó,
Csupa új híd, csupa metró,
Tűzijáték, csupa ünnep,
De ha itt élsz, guta üt meg.
Nádasdy Ádám
DUGÓ (VAN EGYSÁVOS, KÉTSÁVOS, SŐT, TÖBB)
Gumimatrac, borosüveg, termosz vagy a kóla,
az bennük a közös vonás: mindnek van dugója.
A forgalmit – húzhatod, mert be van az szorulva,
a kocsidat becuppantja, mint péniszt a vulva.
Nem csúszik, mint jó sütő, mit margarinnal kensz ki:
nem húzza ki ezt a dugót senki, csak a Demszky!
REMÉNYTELEN SZERELEM
Csak néztelek az újságosnál, édes,
ahogy a fránya számlát megírattad,
topogtam az illatos kutyaszarban,
amíg a pénzt piszkos markába adtad.
A mozgólépcsőn álltunk, te csodás,
így mélyült kapcsolatunk. Én bohó!…
Lent eltűntél, így hát e kapcsolat
nem elmélyülő – elmetrósodó!
Várady Szabolcs
KÖTELEZŐ
Te piszkos, édes, illatos,
te elmetrósodó,
te csodás, fránya Budapest,
Kevés terád a szó!
AZ USA-BAN...
Az USA-ban megbuktatták
valamikor Nixont,
de az ember életében
mindig kell egy fix pont,
ami áll és le nem dönti
projekt avagy bármi,
Budapesten ez a Merlin,
azt könnyű belátni.
AZ EMBER ADDIG...
Az ember addig piszmogott,
belélegzett egy kis szmogot,
amolyan világvárosit,
ez egészséget károsít,
ezért jobb lesz a föld alatt,
ott, ahol a metró halad.
Metró-polisz tehát a cél,
a föld felett ugyan ki él?
Ó, Budapest, csupa fény, csupa árny, csupa tá-ti-ti-tá-tá,
Kultúra, Merlin, szmog, közlekedési dugó.
Varró Dániel
KÖTELEZŐ
Szégyellheti magát az a budapesti,
Aki az ördögöt a falra odafesti.
Aki szerint Budapest túlzottan elmetrósodó!
Meg van még egy csomó
Probléma, hogy piszkos is meg fránya –
Franc, aki bánja!
Ez a város édes, csodás, illatos,
Főleg hogyha nem jön busz, csak villamos.
MEGFIGYELTEM, HOGY...
Megfigyeltem, hogy minálunk valóban
Reggelente rendszeresen dugó van.
Az autósok beállnak a buszsávba,
A dugóban rostokolni lusták, na.
Az autóbusz meg nem megy a síneken,
Szegénykémnek ez a terep idegen.
Ezért volna énszerintem ildomos,
Ha sűrűbben járna itt a villamos.
EGY NAGYVÁROSI PROBLÉMÁRÓL...
Egy nagyvárosi problémáról szeretnék beszélni Önöknek,
Ez az, amit a buszok kipöfögnek,
Ez az, amitől szürke lesz az égbolt,
Pedig azelőtt kék volt,
Egy dolog, ami ugyanúgy zavarja azt, aki a városban jár-kel, és azt is, aki csak ül naphosszat a négy fal közt, és néha ki-kinéz az ablakon a szomorú fekete égre, miközben magányosan piszmog:
A szmog.
Sajnos a probléma ilyenkor ősszel
Különösen időszer –
Ű,
Mert az ember ilyenkor magától is annyira nyomott meg
punnyadt, hogy hű.
Ilyenkor az embert egy dolog menti meg az ásítástól,
Ha a tévében főpolgármester-jelöltek vitatkoznak a fásításról,
Ha meghallgathatja, mitől int óva Demszky Gábor,
S mit vár
Ugyanettől Schmitt Pál.
De nyugodjon meg minden választópolgár és tisztelt szavazó,
Egyszer elmúlik az ősz, és eljő a tavasz, ó,
Sőt meggyőződésem, hogy utána máris
Következik a nyár is,
És a hajunk újra szőke lesz, a bőrünk meg cserzett,
Akárhogy is alakul a politikai helyzet.
Spiró György
KÉTSOROS A SZMOGRÓL FODOR ÁKOS MODORÁBAN
Élünk, halunk
Egy füst alatt.
SHAKESPEARE-I VERS A BUDAPESTI KÖZLEKEDÉSRŐL
Dugómat egy kupakért!
METRÓ
Mi Budapesten jó lehet,
A metrón van meg igazán:
Bizton tudom, ha felmegyek,
Párizs, Bécs, New York vár reám.
Áldom a mozgólépcsőt, mely levitt:
Mert lentről nem látni a Nemzetit.
KÖTELEZŐ SZAVAK
Piszkos Fred, az illatos,
Fránya és elmetrósodó
Városunk egyik lebujában
Így kiált fel nagy bújában:
Rendel egy pacal s egy borsodó!
A MERLIN MEGMARADÁSÁNAK ELVE
Vezér, ha esik, párt, ha hull:
A Merlin nem vész el, csak átalakul.
A Nemzeti Színház társulatához, igazgatóstul
Kell rím?
Merlin!
Kukorelly Endre
DUGÓ DANIRÓL
(Varró Daninak és Demszky Gábornak)
Én olvasni szoktam dugóban,
van mindig rossz is minden jóban.
A nagyanyám Dugó Danit
mesélte egykor. Voln’ ma is mesélni mit,
van minden itt, nem csak dugó s dugás,
utcán-kutyakakás-lakás meg mindenféle más,
valamik összefirkálják a házfalat,
azt hiszem, Pest az túl rágós falat.
Föl kéne vágni, részekben lenyelni,
füsttől tágra zárt szemekkel figyelni,
túl édes, túl fránya (kötelezően előírt szó), túl össze van kutyulva,
mi lesz itt Gábor (végre is Demszky választási kampánya vagy mi) négy év múlva.
EGYRÉSZT VAN...
Egyrészt van a világ és másrészt van a város
(téma ugye a VilágVáros),
vannak kutyák (abszolút Leitmotiv) és van, hogy kutyasáros
egész konkrétan az egész, szar az egész világ,
az ember végigmegy a Szondi utcán (dettó Leitmotiv) és berág
satöbbi, ezt a témát kurvára unom,
mindez csak nyelv, majdnem hogy jobban nyelv mint szar, tudom
a lét (a lét a tét), s a létnek pásztora
kiköltözik s bejár, sajnos, akárhova.
NEKEM BERLIN...
Nekem Berlin
a kedvenc városom,
nincs ott Merlin,
az ember átoson
a volt Falon,
az egykorvolt Kelet
most jó nagyon,
tudnék néhány helyet,
legyen a Mit-
te de ne menj bele,
ott nincs amit
nem bomba bonta (némileg kényszer-archaizmus) le,
ami maradt,
arra nagyon vigyáz
aki maradt:
pár térdre billent ház.
Te Budapest
vigyázó szemedet
Berlinre vesd,
szedd föl a szemetet,
a rombolás
nem ugyanaz a Rom,
de más.
Ne légy barom.
Hogy miért király
ha a Merlin marad?
Mert jó irály,
ha jól érzed magad.
KÖTELEZŐ
Budapest elmetrósodott,
rég nem jár erre drottostott,
nem jár jeges, nem jő el a jeges,
az Andrássy platántól illatos,
mindenfajta nosztalgia jogos,
édes Budapest te piszokcsodás,
harmincezer hajléktalannak ágya,
te fránya.
- Kultúra [10]