Éppen egy hónap telt el azóta, hogy Románia magyarországi nagykövete barátságosan rámosolygott a követség kapujából a Marosvásárhelyen letartóztatott cigányok szabadon bocsátásáért tüntető tömegre. A nagykövet úr a győzelem jelét integette felénk, amikor kikísérte a petíciót átnyújtó országgyűlési képviselőket a nagykövetség épületéből. A tiltakozást aláíró pártok és szervezetek (a Phralipe Független Cigány Szervezet, a Cigány Ifjúsági Szövetség, a Magyarországi Cigányok Szociáldemokrata Pártja, a Raoul Wallenberg Egyesület, az SZDSZ, az MDF és a Fidesz) eddig semmilyen választ nem kaptak Románia kormányától. A tizenkét elítélt tovább tölti a büntetését, s a következő hetekben tizenhárom újabb, az előzőeknél vélhetően lényegesen súlyosabb ítélet várható.
„Meghalsz, mint a többi magyarok…”
A tizenkét elítélt közül hárman a Puczi Kozák családhoz tartoznak. Egyikük, Puczi Kozák Ernő nyilatkozatát idézzük:
„1990. 03. 28-án felhívtak a helyi rendőrségre, hogy miért vettem részt az 1990. 03. 20-i tüntetésen.
Elmentem, hogy megkeressem a leányomat, Puczi Kozák Annát, mert a felvonulás előtt egy-két órával eltűnt a lakásunkról.
Amikor elindultam otthonról, már a Poklos patak partján többséget láttam, magyarok, cigányok voltak, és indultak a többi magyar csoportok támogatására.
A leányomat a Violeta cukrászda előtt megtaláltam, és még három gyermeket, akiket hazavittem, anélkül hogy részt vettem volna a tüntetésen.
1990. 03. 21-én felhívtak a rendőrségre, és azzal vádoltak, hogy részt vettem a tüntetésen, és hogy betörtem a Grand Szállodába.
Erre én azt feleltem, magyar református ember vagyok, és nekem a helyem a magyarok, testvéreim között van. Erre a rendőr reám ordított, és egy bicskát vett elő, és a nyakamnak szögezte, és azt kiáltotta: »büdös cigány, miért tartsz a magyarokkal, mert te is meghalsz, mint a többi magyarok!« Ezért engem bíróság elé állítottak, és a 153. decret alapján 3 hónapi büntetést kaptam. (…)
Amikor kihallgattak, velem egy időben még kihallgattak két román polgárt, akiknél fejsze és kés volt. (…) Tőlük elvették a kést és a fejszét, és szabadlábra helyezték.
Nyilvános tárgyalás – nyilvános verés
Március 21-ére virradó éjszaka két fő forrásból ömlött a szesz a városba beözönlő duhaj néprétegekbe. Az egyik forrás a Grand Hotel, a másik a Furnica vendéglő. A Furnicát 20-án este számos szemtanú jelenlétében feltörték, és azután boldog-boldogtalan hordta onnan a vedelnivalót hajnalig. Hajnaltájban keveredtek oda a perbe fogott cigányok. A vádirat szerint ketten odakint őrködtek, ketten pedig bementek italért, és tizennyolc üveg pezsgővel jöttek ki. Odakint összetalálkoztak két társukkal, akik éppen munkába indultak. Leültek a vendéglő előtt, felbontottak egy üveg pezsgőt, és ittak. Az éjszaka látottak alapján nyilván úgy gondolták, hogy a Furnica italkészlete ez alkalommal a köz rendelkezésére áll, és vihet belőle, aki akar, egyébként aligha üldögéltek volna olyan nyugodtan a pezsgősüvegekkel a tetthelyen.
A Furnica vendéglőben 21-ére virradó éjszaka több százezer lei kár esett. A tizennyolc üveg pezsgő értéke (á 60 lei) 1080 lei, 1836 Ft. Ennyi lett volna a részesedésük a károkozásból a letartóztatottaknak, de nem lett, mert az ébredő rendőrség lecsapott rájuk, s a tizennyolc üvegből tizenhét visszakerült a helyére, a négy bűnöst pedig azonnal előzetes letartóztatásba helyezték. Két társukat, akik a pezsgők eltulajdonításánál nem voltak jelen, április 3-án, tanúként való kihallgatásuk után tartóztatták le.
A „Furnica-ügyben” senki mást nem vettek őrizetbe. Mind a hat letartóztatott (nevük informátoraink szóbeli közlése szerint: Révai László, Majláth Győző, Kovács Attila, Kovács Géza, Kalló Albert és Moldován Ieremie (magyar anyanyelvű, büntetlen előéletű, nagycsaládos – 3-6 gyerekes – cigány ember. Mindannyian utcaseprőként dolgoznak Marosvásárhelyen, a tárgyaláson felolvasott munkahelyi jellemzések szerint valamennyien a közüzemi vállalat régi, megbízható munkásai.
Május 29-én zajlott le az első tárgyalás. A hozzátartozók, öregek, gyerekek, asszonyok már reggel nyolckor ott tolongtak a bíróság épületében, de a tárgyalás csak délután egy órakor, kezdődhetett meg, mert a vádlottakat csak akkorra hozták ki a börtönből. A vádlottak csíkos ruhában, kezükön, lábukon bilinccsel, egymáshoz láncolva érkeztek meg, s a tárgyalást is így ülték végig.
A vádlottakat egy igen kicsi, 15-20 m2 alapterületű tárgyalóterembe vezették be, s amikor a várakozók utánuk özönlöttek, a rendőrök gumibottal verték ki őket. Zárt tárgyalás lesz, mondták, senki nem jöhet be. Miután a jogban járatosabb érdeklődők felléptek a tárgyalás nyilvánosságának a védelmében, a vádlottakat és a közönséget átvezették egy megfelelő méretű terembe. A tárgyalást egy magyar nemzetiségű bíró és egy román nemzetiségű bírónő vezette. A bírónő a Vatra Romaneasca jelvényét viselte a szíve fölött. (A bírók Romániában nem lehetnek politikai szervezetek tagjai, és nem viselhetik azok jelvényeit, de hát a Vatra, mint tudjuk, kulturális szervezet…)
A vádlottakat kirendelt ügyvédek védték, akik a vádirat felolvasása után jelezték, hogy nem biztosítottak számukra lehetőséget arra, hogy a tárgyalás előtt védenceikkel találkozzanak. Informátorunk szerint a kirendelt védők a nehézségek ellenére korrekt módon képviselték a vádlottak érdekeit.
A vádirat a március 21-én letartóztatott négy vádlottat a köztulajdon sérelmére elkövetett lopással, a másik kettőt bűnrészességgel vádolja.
A tárgyalást vezető magyar és román bíró(nő) között sajátos stratégiai harc alakult ki. A magyar bíró végig arra törekedett, hogy az ügyet elválassza a március 20–21-i eseményektől, a román bírónő pedig igyekezett úgy beállítani a történteket, mint a cigányok március 20–21-i szereplésének jellemző epizódját.
Az első tárgyalás körülbelül háromnegyed órát vett igénybe. A következő tárgyalásra (és – minden valószínűség szerint – az ítélethirdetésre) június második felében kerül sor. Azok a vádlottak, akiket a köztulajdon sérelmére elkövetett lopás bűntettében bűnösnek találnak, többéves börtönbüntetésre számíthatnak, mivel ennek a bűncselekménynek a büntetési tétele: 2-7 év börtön.
A tankok alatt
Egy hét múlva kezdődik a marosszentgyörgyi cigányok pere.
Amikor március 19-én a felfegyverzett görgényieket szállító járművek keresztülrohantak a Marosvásárhely közelében fekvő magyarlakta falvakon, a helybeliek még nem tudták, hogy kik és hova vágtatnak. Másnapra azonban már értesültek arról, hogy mi történt Vásárhelyen a Bolyai téren, és felkészültek arra, hogy alkalmasint megállítsák a Hodák felől, katonai járművek fedezékében érkező konvojokat. Március 20-án délután a Vásárhely felé vezető úton három községben, Sáromberkén, Nagyernyén és Marosszentgyörgyön feltartóztatták a konvojokat, és súlyos összecsapások voltak a feltartóztatottak és a feltartóztatók között.
A tüntetés utáni napokban katonai járművek jelentek meg a három említett faluban a lakosság megfélemlítése és megfelelő számú bűnös előteremtése céljából. Marosszentgyörgyön és Nagyernyén március 21-én és 23-án is megjelentek a tankok. Összeszedték a bűnbaknak kiszemelt cigányokat. Az egyik letartóztatott felesége a következőképpen nyilatkozott férje letartóztatásáról:
„…1990. március 23-án reggel fél 9 órakor a férjem, Tóth Árpád elindul a városba vásárolni, az IPP-a gyár előtti katonaság Baricadaja leigazolta, és letartóztatta azzal a fenyegetéssel, hogy ők felismerték, hogy a szentgyörgyi főtéren meg volt állva. Ezt igazolta a férjem, hogy igen, uram, én ott voltam, de nem vagyok hibás, mert az egész falu lakosai kint voltak. Ezzel a férjemet, Tóth Árpádot nekiállították a falnak feltartott kézzel, és utána le kellett feküdjön a földre, és be kellett másszon a tankok kerekei alá, utána fölemelték, egyik katonatiszt elővette a pisztolyát, és az mondta neki, hogy úgy kilőlek, mint a németek a foglyokat, ezzel a nyakához tette a puskát. A férjem, Tóth Árpád azt felelte, hogy »egyszer meg kell halni«, azután hogy amiért mondta ezt a szót, körbefogta a katonaság, és elverték, megint nekitámasztották a falnak, utána hívták a Milíciát, és bevitték a Milíciára, ottan is megverték, és ott tartották este 7 óráig, de a buletinigazolványát nem adták vissza. A szentgyörgyi népek látták, hogy mi történt a férjemmel, mert két autóbusz volt kontrollba véve az alatt az idő alatt, és az egész népek le voltak szállítva. Amivel a következők tudják igazolni: … (18 név).”
Tóth Árpád társaival (Sütő Józseffel, Szilágyi Józseffel, Szilveszter Péterrel, Lőrincz Józseffel és Kalányos (2) Jánossal) június 21-én áll a bíróság elé.
- Külföld [8]