A SDZ-ben egyesült liberális, keresztény, valamint bizonyos szociáldemokrata megfontolásokat szem előtt tartó irányzatok az elmúlt időszakban látszólag harmonikusan együttműködtek, bár Pirnat már rögtön a választások után felvetette, hogy a párt jellegét tisztázni kellene (ld. Beszélő, 1990. április 28). A tisztázás ideje, úgy látszik, most jött el: Pirnat, Jansa és társaik kidolgozták a párt új programját, amelynek azonban szinte minden lényeges pontja ellenállást váltott ki a liberálisokból. Pirnaték a nemzeti jelleget akarják erősíteni, Rupel köre azonban úgy véli, hogy amint a nemzet elnyeri az önálló államot, a nacionalizmus terméketlenné válik. Pirnat hívei szerint a pártot bal felől jobbra kell irányítani, s így válik olyan középpárttá, amely a liberálisok és az erőteljesebben konzervatív pártok között megfelelően elláthatja funkcióját. Rupel szerint azonban a párt eddigi programja volt a kereszténydemokraták és a szociáldemokraták között álló középpárti. Az új pártprogram egyébként gazdasági téren thatcherista vonalat követ, amely a piacgazdaság maximális támogatásával mindent alárendel a gazdaság hatékonyságának, miközben a tulajdonosok támogatását, alacsony adókat, restriktív szociálpolitikát, a közkiadások csökkentését is követeli. A liberális szárny egyik képviselője, Persak úgy véli, hogy a programot akár klasszikus liberális programnak is lehetne tekinteni, ha mindezt nem a szlovén nemzet érdekeinek erőteljes hangsúlyozásával tenné: „A nemzet, a nemzeti érdek így minden politikai tevékenység kategorikus imperatívuszává válik, és az emberek és a politikai pártok közötti különbség kritériuma lesz.”
Pirnaték Nemzeti Demokrata Pártja – mert ez lett az egykori szlovén liberális párt új neve – a nemzetet „etnikai egésznek” tekinti, ellenfelük, Persak szerint azonban ebből a társadalomból ki lennének zárva a többiek, „a politikai, az etnikai, a nemzeti és a többi kisebbség” tagjai, mivel a program implicite jelzi, hogy a nemzethez való tartozás előnyeit és jogait csak azok fogják élvezni, akik hovatartozásukat megfelelő módon ki is fejezik.
Mivel Pirnaték a kongresszusi küldöttek között többséggel bírtak, s nem voltak hajlandók érdemi vitát folytatni, a pártalapító Rupel hívei elhagyták a termet, s külön folytatták a tanácskozást. Rupel elkeseredetten jelentette ki: „Rendkívül bánt, ha belegondolok, milyen párt alakításában vettem részt. Ez a párt antiintellektuálissá, nacionalistává, a vezetést tekintve autoriterré, szuperkonzervatívvá vált, jobboldalibb a kereszténydemokratáknál is.” Ugyanakkor bizakodó, mert úgy véli, hogy most világossá válhat az ő híveinek középpárti, szabadelvű és demokratikus irányzata, s ezzel az emberek jelentős részét maguk mellé állíthatják.
A rendkívül népszerű Jansa hadügyminiszter mindenképpen szerette volna megakadályozni a pártszakadást, mert tartott az értelmiség kiválásától, a párttagok támogatásának elvesztésétől s a koalícióban lévő egyensúly felbomlásától. Miután ez nem sikerült, Pirnaték táborában maradt, de pártfunkciót nem vállalt. Bavcar belügyminiszter viszont – akit Jansa augusztusban Peterle miniszterelnök helyére kívánt kineveztetni, amivel a katonai államcsíny vádját vívta ki maga ellen – Rupel mellé állt. A kongresszus küldötteinek mintegy fele egyébként Pirnatékhoz csatlakozott, a párt parlamenti képviselőinek fele azonban Rupelt támogatja, s ezzel a parlamenti erőviszonyok rendkívül labilissá váltak.
A szlovén politikai élet szereplői eddig minden téren, így a nemzeti kérdésben is rendkívüli toleranciáról tettek tanúbizonyságot. Kérdés, hogy a szélsőséges nacionalizmus esetleges megerősödésére miként fognak reagálni azok a nemzetközi erők, amelyek eddig sem mutattak kellő megértést az önálló és demokratikus szlovén állam koncepciója iránt…
Kapcsolódó cikkek
- Külföld [7]