Február 4-én Boross Péter belügyminiszternek címzett interpelláció formájában a parlamentben is elhangzott azoknak a kínai illetőségű polgároknak a kálváriája, akiket mintegy véletlenül tartott a rendőrség bezárva a kerepestarcsai internálótáborban, s csaknem felrakott egy Pekingbe tartó különrepülőgépre. A Beszélő olvasói ismerik már e történetet. (III. évf. 3., 4., 5. szám) A belügyminiszter nem rendült meg kérdéseinktől, tagadta, hogy a rendőrség bármi hibát követett volna el, tagadta, hogy Kerepestarcsán fogva tartanák a külföldieket. Igaz, utóbb kiderült, hogy a belügyminiszter még nem járt Kerepestarcsán, s a tapasztalás hiánya kétségtelenül megkíméli az embert a kétségektől. Megígérte viszont, hogy az idegenekkel szembeni eljárás a jövőben keményebb lesz, mint most. Az emberi jogok tiszteletben tartását és a rendőri eljárások alaposságát illető kételyeinket egy hosszú tévéinterjúban (Kereszttűz) már jó előre filantróp túlzásnak minősítette, s ennek során egyébként is bőséges alkalma volt kifejteni saját álláspontját. Nekünk kevésbé. Még az interpelláció szabályai szerint rendelkezésünkre álló 3+2 perben is csak módjával, kormánypárti oldalról ugyanis jelentős kiáltozás fogadta közlendőinket. A belügyminiszter és a nyilatkozó főhivatalnokok, valamint rendőrtisztek szívesen hivatkoznak arra, hogy a civilizált nyugati demokráciák is kegyetlenül bánnak az elszánt bevándorlókkal. Ez igaz. Összehasonlításképpen ismertetjük a franciaországi eljárás legújabb fejleményeit a Le Monde cikkei alapján.
Philippe Marchand belügyminiszter és a kormánypárti szocialista párt képviselői terjesztettek be utolsó pillanatban egy passzust a légi úton érkező rendezetlen helyzetű külföldiekről szóló törvényjavaslathoz, amivel legalizálni lehet egy évek óta folyó törvényen kívüli gyakorlatot. Eszerint 30 napig is fogva lehet tartam a kielégítő papírokkal nem rendelkező külföldi beérkezőt az ún. tranzitzónában. Ez nemcsak a tranzitvárót foglalja magába, hanem a határrendészet által kijelölt szállodákat is. A tranzitzóna rendőri fikció – mondják a menekültekkel foglalkozó jogászok –, ami arra való, hogy a külföldire ne legyenek érvényesek a francia törvények. Ezek ugyanis előírják, hogy 24 órán belül bíró elé kell állítani a gyanús, be nem engedett külföldit. A tranzitzónában a hatályos szabályozás 7 nap fogva tartást engedélyezett, de csak rendkívül szükséges esetben, s bírói törvényességi felügyeletet írt elő.
A belügyminiszteri módosítási tervezetet karácsony előtt, december 19-ről 20-ra virradó éjjel passzírozták át a képviselőházon, így vették napirendre. A miniszterelnök mellé rendelt emberjogi tanácsadó bizottság már másnap tiltakozott: ők nem ismerték előzetesen ezt a tervezetet, a kormány megkerülte őket. Tiltakoztak a humanitárius szervezetek, a sajtóban vérlázító történeteket tálaltak, pl. egy haiti menekültét, akinek a szülei már Franciaországban élnek, testvérét otthon meggyilkolták. Megérkezvén a szabadság földjére, megbilincselték, s két napig így aszalták a tranzitváróban. Végre egy rendőrtiszt színe elé kerül, előadhatja a menedék iránti kérelmét. Erre átviszik az Arcade hotelbe, mely tranzitzóna, ám nem kap segítséget ahhoz, hogy kérvényét megfelelő módon megszerkessze. Erre csak öt nap után kap lehetőséget egy bevándorlókat védő jogászszervezet közbenjárására, akiket a család mozgósított. Ám még mindig nem lehet biztos benne, hogy nem rakják-e fel másnap a Haitiba induló repülőre. Végül kilenc nap múltán hagyhatja el a szállodát, s várhatja szabadlábon a hatóságok döntését.
A „Marchand-törvényt” január 21-én 277:251-es szavazataránnyal fogadja el a parlament, csak a kormányzó szocialisták szavaznak igennel. S ennek is az az ára, hogy a belügyminiszter elfogadja: a humanitárius szervezetek képviselői megfigyelőként jelen lehetnek a tranzitzónában. Eddig a repülőtéri meghallgatásokon nem lehettek ott.
Hivatkozott cikkek
- Visszabeszélő [9]