Mindkét jelenlegi kormánypárt a végrehajtó hatalom ésszerűsítését ígérte. Ennek egyik látványos eleme lett volna egyes szaktárcák megszüntetése. Sárközy Tamás – több párt által elfogadott – tervezetében nyugat-európai mintákra hivatkozva azt javasolta, hogy a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumot szüntessék meg, és a környezetvédelem feladatait osszák szét más minisztériumok között. A javaslat elvetésének az oka nem annyira a politikusok környezetvédelmi elkötelezettsége, mint inkább a két koalíciós párt előélete volt. Míg az SZDSZ szoros kapcsolatot tartott fenn a Duna-mozgalommal, bírálta a diktatúra környezetrombolását, addig az MSZP-nek meg kell küzdenie a természetet igába hajtó elődei árnyékával.
A minisztérium megmaradt, de egyik párt sem ácsingózott utána. Úgy hírlik, ez volt az egyik „trabant”, amit a szocialisták partnerüknek kínáltak, de nem tudták rájuk sózni. Az MSZP-vezetés eleinte a kampányszlogenjükben megjelenő szakértői kormányzást épp a KTM-mel kívánta bizonyítani. Ám a húzódozó miniszterjelöltek, majd a kabinetépítés gyors és látványos irányváltása ezt megakadályozta.
A nem természetbarát(h) jelölt
Ekkor merült fel először Baráth Etelének, a Németh-kormány közlekedési, hírközlési és építésügyi államtitkárának, az Antall-kormány területpolitikáért felelős helyettes államtitkárának, volt Expo-biztosnak a neve. A területfejlesztésben és építésügyben járatos, dörzsölt politikus jelölését a szétforgácsolt zöld szervezetek egyöntetű elutasítása fogadta. Az SZDSZ-nek sikerült elérni, hogy a szocialisták visszalépjenek. Sőt – hírlik – a korábban megkörnyékezett Láng István akadémikus is inkább vállalta volna a KTM vezetését, mintsem hogy e pozícióba Baráth kerüljön.
Ekkor azonban már a „szakembereken” túllépett az idő. A jeles technokratának csak az Országgyűlés környezetvédelmi bizottságának elnöki tiszte jutott.
Félszakértő
A tárcával a Horn Gyula által is csak „félszakértőnek” aposztrofált szépreményű politikust, Baja Ferencet vigasztalták meg, miután sem belügyi államtitkár, sem titkosszolgálatokat felügyelő miniszter nem lehetett szegény.
Baja politikai rátermettségét mindenesetre a zöldek sem vitatják. Sebtében összehívta a Baráth ellen ágáló szervezeteket, és a megbeszélésen kétségkívül jobb benyomást keltett, mint a nagyberuházások iránt vágyakozó ex-Expo-biztos. Megígérte, hogy nem építenek atomerőművet. (Mert ha nem ígéri meg, akkor sincs rá 3,5 milliárd dollár.)
Bős–Nagymaros ügyéről viszont nem mondott semmi kézzelfoghatót.
A dunasaurus farka
Nehéz is az új miniszter dolga. Hiszen – a környezetvédőktől úgy tudni – a kormány négy kulcshelyzetben lévő tagja is Dunakiliti feltöltését, hosszabb távon Nagymaros megépítését szorgalmazza. Horn Gyula, Kovács László, Pál László és Lotz Károly a sajtóban és a szakmában újra erősödő nézeteket magukévá téve remélik, hogy a magyarországi tározó feltöltésével a helyzet és a Duna kulcsához juthatnánk. Így a bizonytalan kimenetelű hágai keresetünket visszavonva a most engedékenyebb szlovák kormánnyal egyezséget köthetnénk.
A környezetvédők viszont nem hajlandók a jószomszédságért természeti katasztrófával fizetni. Dunakiliti, Nagymaros, Adony, Fajsz kényszerű felépítését prognosztizálják, ha a kormány álláspontja tovább puhul. Érvelésük szerint egyébként sem jutnánk hozzá a mostanában oly sokszor emlegetett kulcshoz, mivel a szlovákok mind a Dunát elzáró zsilipet, mind a felvízcsatornát megépítették. Ezek eltávolítása töméntelen pénzbe kerülne, és egyébként is miért tennének ilyen gesztust a megbízhatatlan magyaroknak. Azon, hogy Szlovákia a felvízi ország, semmilyen szerződés nem segít.
Az új kormánytól a Nyugat külpolitikai sikereket vár: gyors megegyezést a szomszédokkal. Horn, az okosan politizáló államférfi imázsát sértené, ha a Duna ügyében elfoglalt szigorúbb álláspontot képviselné. Emellett a gazdasági és a pénzügyi tárca is – egyelőre bátortalanul – azt sejteti, többe kerül a létesítményt nem megépíteni, mint megépíteni. A közvélemény figyelme is megkopott az utóbbi négy évben.
Ezen tényezők eredője a már eltemetett, most újjáéledni látszó Dunasaurus megépítéséhez vezethet. Az SZDSZ vagy elegánsan ráhagyja a dolgot a tisztán szocialista minisztériumra, és gazdasági, külpolitikai szükségszerűségekre hivatkozik, vagy hű marad korábbi önmagához, és ellenáll. Egyelőre mindenesetre hallgat. A kormányprogram nem is említi a kérdést. Teremtő-e a csend?