Skip to main content

Etele virágai

Vissza a főcikkhez →


Közvetlenül a választások második fordulója után, május 30-án tizenkét környezet- és természetvédő szervezet nyílt levélben javasolta Horn Gyulának és Pető Ivánnak, hogy a koalíciós megállapodás kidolgozása során tartsanak kerekasztal-tárgyalásokat a társadalmi szervezetekkel.

Megkezdődtek a koalíciós tárgyalások, a nyílt levélre, amelyet a sajtó nem közölt, nem érkezett válasz, viszont a 12 kezdeményezőhöz további 171 szervezet csatlakozott. A június 12-én kelt második nyílt levélben már 183 szervezet kezdeményezte a párbeszédet.

Június 17-én a napilapok hírül adták, hogy az MSZP Baráth Etelét kívánná környezetvédelmi miniszternek.

Június 21-én megérkezett a pártelnökökhöz a harmadik, immáron kereken kétszáz szervezet nevében íródott nyílt levél: „Önök választási programjukban társadalmi párbeszédet és szakértői kormányt ígértek. Ehhez képest a kerekasztal-megbeszélést sürgető kéréseinkre még válasz sem érkezett, és külön Környezetvédelmi Koalíciós Egyeztető Bizottság létrehozása helyett a tárgykört a Gazdasági Bizottság munkái közé sorolták be.” A levél egy sajátosan szerkesztett mondatban arra inti a pártelnököket, hogy „A környezetvédelmi miniszter ne a fejlesztésben és építésben érdekelt körökből való – vállalkozások, építésügy, infrastruktúra, beruházások, Expo stb. –, hanem a környezetért valóban aggódó elismert személy legyen… Emlékeztetjük Önöket a Maróthy miniszter úr ellen rendezett kecske-káposzta tüntetésre… nem lenne célszerű újra az ellenségeskedésre okot adó döntést hozni.”

Június 24-i keltezéssel egy sor természetvédelmi szervezet külön-külön tiltakozott Horn Gyulánál és Pető Ivánnál Baráth Etele jelölése ellen: „A BME Zöld Köre elhűlve figyeli a koalíciós tárgyalások menetét, különös tekintettel a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter személye körül folyó huzavonára… Olyan nevek felmerüléséről is hallottunk, amik garantálnák, hogy a minisztérium neve ne változzék, mégis sikerüljön megszüntetni a környezetvédelmi tárcát.”

„Az Ön(ök) pártjához közel álló körökből értesültünk arról, hogy a környezetvédelmi miniszteri poszt várományosa egy az ágazattal ellenérdekelt politikus” – írja az Alba Kör Környezetvédelmi Csoportja, a Városi Biciklizés Barátai Egyesület és az ELTE Természetvédelmi Klubja.

„…nagyon ellentmondásosnak érezzük azt, hogy a környezetvédelmi miniszteri posztra olyan képviselőt jelölnek, aki mindeddig a környezetvédelem kérdéseit nagyrészt figyelmen kívül hagyta” – figyelmeztet az Energia Klub.

A tiltakozás hatására az SZDSZ megvétózta Baráth Etele jelölését. Az MSZP azonban kissé tapintatlanul a koalíciós partnere által elutasított személyt a minisztériumot felügyelő parlamenti bizottság élére állította.

Július 13-án Frey Tamás faggatta a Napkeltében Baráth Etelét:

Műsorvezető: …Önt …Expo-főbiztosi tevékenysége kapcsán, egyenesen környezetszennyezőnek, környezetellenesnek tartották…

Baráth Etele: …Én azt hiszem, hogy akkor alaposabban kéne tájékozódni. Egyrészt örömmel venném, hogy ha meglátogatnák mondjuk a lakásomat, meglátogatnák a házamat, a kertemet.

Mv.: Sok virág van benne?

B. E.: Én azt hiszem, hogy ha az környezetszennyezőnek nevezhető, akkor boldog lenne sok ember, hogy ha olyan környezetben élne.”


























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon