Solt Ottilia cikke a Beszélő előző számában éles hangon ítéli el a fegyverét használó rendőrt, ítéletét néhány rövid sajtóközleményre alapozza. Engem az ítélet indoklása egyáltalán nem győz meg, vitába kell szállnom képviselőtársammal még akkor is, ha a frakción belüli vitát nem ildomos a nyilvánosság előtt lefolytatni. De ezt most meg kell tennem, mert Solt Ottiliának egyszerűen nincs igaza, csak vagdalkozik.
Nem is lehet igaza, mert még nem zárult le a vizsgálat, nincs aki biztosan állíthatná, jogos volt-e a fegyverhasználat vagy sem. Tulajdonképpen Solt Ottilia ugyanabba a hibába esett – ellenkező előjellel –, amelyet Tamás Gáspár Miklós jogosan ró fel a belügyminiszternek. Én történetesen éppen Kőrösladányban élek, véletlenül a fegyverét használó rendőr is a közvetlen szomszédságomban lakik, ezért talán a szereplőket és az eseményt kissé jobban ismerem az átlagosnál. A tragédia felkavarta a község közvéleményét, hisz egy 17 éves életerős fiatalember értelmetlen halála mindig megrázó, sajnáljuk a szegény szülőkét, akik elvesztették gyermeküket, akik talán nem is sejtették, hogy milyen társaságba csöppent a fiuk, akiről senki sem hitte előzőleg, hogy betörő.
A lövést leadó rendőrt még egy éve sincs, hogy kinevezték Kőrösladányba körzeti megbízottnak, azóta éjjel és nappal a bűnelkövetőket üldözi, és sajnos volt dolga elég.
Természetesen azt is megtehette volna azon az estén, hogy otthon marad, és a belügyminisztert nézi a híradóban, és akkor talán továbbra is boldog és kiegyensúlyozott ember maradhatott volna. Mert az a lövés akkor éjjel nemcsak egy 17 éves fiú életét oltotta ki, de megtörte egy ember életpályáját is, aki eddig a napig még a gumibotot sem vette soha kézbe. Solt Ottilia cikkében csak úgy egyszerűen fenevadnak titulál rendőröket, minden bizonnyal vannak ilyenek szép számmal, mint ahogy vannak az orvosok, a fűszeresek és a piktorok között is.
Képviselőtársam a rendőrt úgy általában nem szereti, erre, tudom, megvolt minden oka, a pártállam rendőrsége eleget zaklatta. Az „átlag” állampolgár viszont a biztonságra vágyik, és gyűlöli a bűnt, a gengszterizmust, és ez nem faji probléma, kedves Ottilia, a kőrösladányi eset legalábbis nem az – persze lehetett volna az is, itt nem érvényesült semmilyen rendezői elv.
Úgy vélem, még sokáig fogunk vitatkozni rajta, szükséges volt-e az a lövést ott a félhomályban, amikor megvillant valami az ismeretlen kezében, nem tudom, nem is kívánok állást foglalni, majd megteszik ezt a hivatalos szervek, de az biztos, hogy töprengésre túl sok idő nem volt, és a másnapi újságok azt is írhatták volna, meghalt egy rendőr, özvegye és árvái gyászolják.
Hivatkozott cikkek
- Visszabeszélő [9]