2014. február 17.

A Vajda-juveníliák

A kiállítás túlnyomó részt Vajda Lajos legkorábbi munkáiból válogat, a tízéves gyerek próbálkozásaitól kezdve a 14-16 éves kamasz rajziskolai tanulmányaiig. 

Az anyag régóta elfelejtett mappákból került elő, melyeket Vajda Júlia, Vajda Lajos özvegye mentett és őrzött meg az utókor számára. Mindeddig csak a családtagok és a legközelebbi barátok látták őket. Vajda Júlia és Mándy Stefánia valamennyit felvette az oeuvre-katalógusba, és egy-kettő még Mándy Vajda Lajosról írott monográfiájába is bekerült. Vajda Júlia halála (1982) után azonban ezek a mappák útra keltek, s a szélesebb közönség szempontjából visszasüllyedtek oda, ahol korábban voltak: az ismeretlenségbe és elérhetetlenségbe.

Legkorábbi rajzain a kilenc-tíz éves Vajda képeskönyvek rajzait nagyította fel meglehetős ügyességgel (a kiállításon ezek nem szerepelnek). Később a szüleit és rokonait rajzolta, városokat és tájakat ábrázolt, majd a rajziskola növendékeit, és persze a modelleket, mert az OMIKE rajziskolájában még ez is megvolt: lehetett élő modellek után rajzolni.  Azonnal feltűnik e munkák abszolút komolysága. Sugárzik belőlük a nagyon korán megszületett, megmásíthatatlan akarat és  elkötelezettség: nyilvánvalóan  tanúsítják, hogy készítőjük már gyerekkorától kezdve képzőművésznek készült. Vajda néhány gyerekkori levele, illetve a hozzá írt képeslapok is ezt bizonyítják. Szinte valamennyiben szó van képekről, rajziskoláról, kiállításról, eszközök vásárlásáról.  A környezet is így tekintett a tehetséges fiúra. Vajda Júlia szerint a Szerbiában eltöltött hét év során (1917-1923) Vajda „főként portrékat fest, és rajzol, modell után. Tanárok, hozzáértők nagy jövőt jósolnak a tehetséges fiúnak, apja is reménykedik.”

Mindezen a család Szentendrére költözése sem változtatott. „Festi a városkát, akvarellel, és sokat rajzol szénnel és tollal. Az ekkori akvarellek nagyon kifinomult színezéssel és technikával készültek. Közben portrékat is csinál, ceruzával, tollal, olajjal. Fejei nagyon karakteresek, önarcképein Rembrandt hatása érződik. Nővéréről készült rajza holbeines tisztaságú, finom vajdai torzítással.”

Skicceket, tanulmány-rajzokat, képterveket látunk. Egy teljesen biztos kéz mozdulatait és munkáit. Jól illusztrálják és bizonyítják azt a tökéletes és nagyon korán jelentkező rajztudást, amiről Mándy Stefánia és Bálint Endre oly gyakran beszélt. De feltűnik még valami. Az, hogy soha, sehol sincs üresjárat. Minden rajz – még a legkeresetlenebb és legspontánabb is - összeszedett, céltudatos, feszes és drámai.  Ezekből a rajzokból még nem láthatjuk a pálya későbbi szakaszait. A felnőtt kori művek ismeretében azonban további fényt vetnek az egész pályára.