Skip to main content

Hangos kikötő

2011. március 27-én Halász Zoltán politológus, közgazdász, a Corvinus Egyetem tanára és Miklósi Zoltán filozófus, a CEU Pilitikatudományi Tanszékének tanára, a szuveren.hu szerkesztője a készülő alkotmány kapcsán az 1989-1990-es alkotmányozásról beszélgetett. Műsorvezető: Mink András

2010. december 5-én Ungvári Rudolf író és Kőszeg Ferenc közíró, politikus, emberi jogvédő a liberális demokrácia, a liberális jogállam lebontásáról beszélgetett. Műsorvezető: Mink András és Révész Sándor

2010. október 10-én Virág Tünde szociológus, az MTA Regionális Kutatások Központja munkatársa és Szuhay Péter antropológus, a Néprajzi Múzeum munkatársa az önkormányzati választásokról és Észak-Kelet Magyarország társadalmi-politikai problémáiról beszélgetett. Műsorvezető: Mink András és Zolnay János

2010. május 16-án Hack Péter jogász, az ELTE Jogtudományok Karának tanára, Kőszeg Ferenc, a Beszélő alapítója, a Magyar Helsinki Bizottság volt elnöke és Miklósi Zoltán filozófus, a CEU Pilitikatudományi Tanszékének tanára a választások utáni, kormányalakítás előtti politikai helyzetről beszélgetett. Műsorvezető: Mink András

2010. március 7-én Havas Gábor szociológus és Kertesi Gábor szociológus a cigányság helyzetéről beszélgetett. Műsorvezető: Révész Sándor és Zolnay János

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon