Skip to main content

Portré az orosz civil szféráról

2012. január 3.

A Human Rights Watch nemzetközi jogvédő szervezet a napokban közzétett egy összeállítást az orosz civil szféráról, annak jeles aktivistáiról. A jogvédő szervezet felkérte a neves orosz fotóst, Platont, hogy portrékat készítsen a civil társadalom szereplőiről: környezetvédőkről, korrupcióellenes aktivistákról, művészekről, nőjogi aktivistákról, zenészekről, ügyvédekről, emberi jogi szervezetek aktivistáiról, akik Oroszország-szerte számos ügyért tevékenykednek.

A szervezet meglátása szerint a Szovjetunió összeomlása óta Oroszországban a leginkább tettenérhető drámai változás az aktív civil szféra térnyerése. Mint köztudott, a nem kormányzati szervezetek a szovjet érában nem létezhettek, de a mostani orosz kormányzat sem szívleli őket. Putyin nemrégiben árulóknak bélyegezte őket, illetve több ügyvéd, újságíró, emberi jogi aktivista lett merénylet áldozata. Mindezek ellenére a civilek aktivitása nagy mértékben növekedett az utóbbi években.

Az összeállításban az egyes portré-fotók mellett rövid leírások olvashatók a képek szereplőiről, videófelvételek számolnak be az aktivisták tevékenységeiről, továbbá egy Oroszország elmúlt húsz évének civil társadalmáról szóló esszé is letölthető.

Az angol nyelvű portrék itt tekinthetők meg.

Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon