Skip to main content

Portréfilm Petri Györgyről az Írók Boltjában

 

2006. június 12. hétfő, 17 óra

"Hogy elérjek a napsütötte sávig"

rendező: Kamondi Zoltán

A vetítés után a rendezővel Mészáros Sándor irodalomkritikus beszélget.

euróra
 

Az Euróra Kulturális Közhasznú Alapítvány által kezdeményezett EURÓRA FILMKLUB következő vetítésén Kamondi Zoltán Petri Györgyről készült portréfilmjét vetítjük az Írók Boltja alagsori klubhelyiségében. A vetítés után a rendezővel Mészáros Sándor irodalomkritikus beszélget.

"Kamondi Zoltán filmrendező összességében mintegy 24 órán át forgatott Petri György költővel. A stáb rögzíteni akarta a tünékeny, az ember-Petrit, akiről 2000 nyarán mindenki tudta, hogy haldoklik. Nyilván sürgetett az idő, s talán a legegyszerűbbnek is az látszott, ha kronologikusan végigveszik Petri életművét. A megvágott anyag a következőképpen koreografált: Petri felolvas egy verset, annak apropóján beszélgetés következik, újra vers, és így tovább. A képanyag három elemből áll össze: 1. Petri mint beszélő fej, 2. fekete-fehér (+ egy színes a végére) fotók vágókép gyanánt, 3. spontán helyzet, mozgás: a film jó felénél szünet van, kikapcsolják a lámpákat, elcsevegnek."

Cím:
Írók Boltja
VI. ker. Andrássy u. 46.

További információ:
Katona Zsuzsa
06-30-933 7058

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon