Skip to main content

BESZÉLŐ – OKTÓBERI SZÁM

Kedves Olvasóink!

Október 28-án megjelenik a Beszélő friss száma.

A lap októberi számának tartalmából:

Dunajcsik Mátyás verse,
Magyar László András publicisztikája,
beszélgetés Szent-Iványi Istvánnal,
Mink András a megfigyelési ügyről,
Szerbhorváth György Che Guevara könyveiről,
Varsányi Erika a lázadás módozatairól,
szovjet és orosz viták a magyar '56-ról,
Révész Béla recenziója az Elhallgatott múlt c. kötetről,
Eparu Krisztián a gáborcigányokról,
Nádasdy Ádám, Christopher Whyte és Gerevich András beszélgetése,
Vörös istván, Babiczky Tibor és Ayhan Gökhan versei,
Egressy Zoltán prózája,
Varga Mátyás az Alternatív Színházi Szemléről,
Demény Péter az erdélyi operettről,
Dékei Kriszta a Centrális Galéria '68-as kiállításáról,
Szilágyi-Gál Mihály írásának befejező része Hannah Arendtről és Kertész Imréről.

Jó olvasást és böngészést!

A Beszélő szerkesztősége

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon