Skip to main content

Tatárszentgyörgyre emlékezve

Újabb estre invitáljuk kedves Olvasóinkat, ezúttal Tatárszentgyörgyre emlékezve:

Tatárszentgyörgy kiáltó éjszakája

"Csak az Éjszakához nem lehet kiáltani,
hogy az elmélkedés, bírja el a terhet,
amit az éjszaka jelent"
(Borbély Szilárd)

2009. február 22-én, Tatárszentgyörgyön különös kegyetlenséggel kivégeztek egy fiatal férfit és ötéves kisfiát. Megtervezett támadássorozat része volt ez a gyűlölet-bűncselekmény, melyben az áldozatok kizárólag származásuk miatt váltak áldozattá.

Erre az éjszakára emlékezik a Beszélő

2011. február 22-én, kedden este 7 órától

az OSA Archívumban (Budapest, V.ker. Arany János u. 32.)

Az est a megemlékezésen túl jótékonysági célt szolgál. A helyszínen felajánlott adományokat teljes egészében a gyilkosságsorozatban érintett családokhoz juttatják el a velük hónapok óta kapcsolatot ápoló „Csorba-család karácsonya” facebook csoport tagjai.

Az esten felolvas:
Balla Zsófia, Esterházy Péter, Györe Balázs, Halasi Zoltán, Imreh András, Kántor Péter, Krusovszky Dénes, Kukorelly Endre, Lengyel Péter, Mesterházi Mónika, Németh Gábor, Parti Nagy Lajos, Szabó T. Anna, Szijj Ferenc, Vajda Mihály, Vörös István, Závada Pál.

Az esten fellép:
Dés András, Dés László és Szalóki Ági

Köszönet minden résztvevőnek!

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon