Kertész Imre Nobel-díja új helyzetet teremtett: a holokauszt kérdése kikerült a politikai nyilvánosság marginalizált, ugyanakkor komoly feszültségeket okozó kérdései közül, és visszavonhatatlanul a magyar kultúra immanens ügyévé változott. Megtörténhetett volna persze mindez, úgymond, a jótékony kezek beavatkozása nélkül saját erőnkből is képesek lettünk volna arra, hogy végrehajtsuk ezt a fordulatot.
Megemlékezni az egyén és a társadalom, illetve az állam egyaránt egyszeri, jelentős, meghatározó jelentőségű eseményekről szokott. Az ezek között eltelő hosszabb időszakaszok is nyomot hagynak, mégpedig változó nyomot az emlékezetben, s természetesen előfordul az is, hogy feledésbe mennek valaha jelentősként számon tartott események, elhalványulnak hosszú időtartamok, akár mert jelentéktelenekké válnak, akár mert éppen nem azok, csak „jobb rájuk nem gondolni”.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
7 év 18 hét
9 év 43 hét
9 év 47 hét
9 év 47 hét
9 év 49 hét
9 év 49 hét
9 év 49 hét
9 év 51 hét
10 év 29 perc
10 év 2 nap