Skip to main content

Az Elbától keletre


„A legártalmasabb betegség a Jalta-komplexum, mert gúzsba köti a gondolkodást” – hangoztatta Pákh Tibor az üres teremben tovább forgó magnetofon előtt, miközben a budapesti Jalta-konferencia résztvevői kaviáros és bélszínes szendvicseket fogyasztottak a Lengyel Kultúra előcsarnokában. Dr. Pákh szabályos meghívót kapott az 1984. október 10-én tartott beszélgetésre. De amikor Kowalski professzor, egy orosz hadtörténész, Hajdu András történész és Moclewski szejmképviselő után szót kért, fel kellett fedeznie, hogy álláspontjával kisebbségben maradt.


A legnagyobb rossz nem a kommunizmus vagy a kapitalizmus, nem egyik vagy másik nagyhatalom, hanem a tömbrendszer léte, a tömbállamok léte. A legnagyobb rossz a két katonai szövetség,[SZJ] a két tömb konfrontációjának a logikája. Ha két nagyhatalom körül katonai szövetség van, akkor két imperializmus, két birodalom verseng egymással.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon