Skip to main content

A Nagy Imre-per teljes és vágatlan hanganyaga az OSA-ban

Az OSA Archívum és az 1956-os Intézet tisztelettel meghívja a Nagy Imre és vádlott-társai elleni per ötvenedik évfordulójára rendezett egyhetes, rendhagyó megemlékezésre.

A program műsorfüzete letöltehtő innen.

A megemlékezés helye: OSA Archívum, 1051 Budapest, Arany János u. 32.,
www.osaarchivum.org

A per 52 órás hangfelvétele 2008. június 9. (hétfő) délelőtt 9.30-tól 2008. június 15. (vasárnap) 18 óra között az eredetivel megegyező időpontokban nyilvánosan meghallgatható (l. a per forgatókönyvét), mintegy rekonstruálva a bírósági pert. A naptári véletlen folytán a meghallgatás napjai 2008-ban a hét ugyanazon napjaira esnek, mint a tárgyalási napok 1958-ban.

Az OSA Archívum és az 1956-os Intézet munkatársai

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon