Skip to main content

A Nagy Imre-per teljes és vágatlan hanganyaga az OSA-ban

Az OSA Archívum és az 1956-os Intézet tisztelettel meghívja a Nagy Imre és vádlott-társai elleni per ötvenedik évfordulójára rendezett egyhetes, rendhagyó megemlékezésre.

A program műsorfüzete letöltehtő innen.

A megemlékezés helye: OSA Archívum, 1051 Budapest, Arany János u. 32.,
www.osaarchivum.org

A per 52 órás hangfelvétele 2008. június 9. (hétfő) délelőtt 9.30-tól 2008. június 15. (vasárnap) 18 óra között az eredetivel megegyező időpontokban nyilvánosan meghallgatható (l. a per forgatókönyvét), mintegy rekonstruálva a bírósági pert. A naptári véletlen folytán a meghallgatás napjai 2008-ban a hét ugyanazon napjaira esnek, mint a tárgyalási napok 1958-ban.

Az OSA Archívum és az 1956-os Intézet munkatársai

Aktuális lapszám

Beszélő

Kedves Olvasók!

Szomorú bejelentéssel tartozunk: a Beszélő 2012. decemberi nyomtatott száma lesz egyelőre az utolsó a sorban. Ezzel 31 éves korszak zárul le a lap történetében, talán nem véglegesen. Az elmúlt két év egyre növekvő bizonytalansága, a pénzhiány, a finanszírozás ellehetetlenülése, a csökkenő példányszám láttán úgy éreztük, felelőtlenség volna belevágni úgy a következő évbe, hogy még a mostaninál is kevésbé tudjuk garantálni a lap rendszeres megjelenését.

E-kikötő

1. Bevezetés1

Az 1990. évi választások működésbe hozták a harmadik köztársaság alkotmányos gépezetét. A 2010. évi választások szabad kezet adtak a gépezet szétveréséhez.

Hogyan kerülhetett sor a köztársaság lerombolására húsz évvel a létrehozása után? Önként kínálkozik, s a baloldalon sokakat vonz egy egyszerű válasz. Ami 2010 májusa után történt, csupán betetőzte a jobboldal két évtizedes törekvéseit. Amikor kormányon volt, a jobboldal mindig az ellenzék marginalizálására, amikor ellenzékbe szorult, mindig a kormány megbénítására törekedett. Önmagát mindig is az ország természetes vezetőjének, a baloldalt mindig is hatalombitorlók gyülekezetének tekintette; az 1989-es alkotmánnyal soha nem azonosult.

Blogok

Egyetemista koromban, a hatvanas évek első felében otthon laktam. Anyámmal az volt a megállapodásom, hogy a címemre érkező hivatalos leveleket kibontja, a magánleveleket beteszi a szobámba, az íróasztalomra. Ne feledjük, akkor még nem volt internet, a telefon is ritka volt, a kommunikáció személyesen vagy levélben zajlott.