Skip to main content

Roma Holokauszt Emléknap – Meghívó

2007. május 7.

 

A Holocaust Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény Közalapítvány
tisztelettel meghívja Önt és barátait a

Roma Holokauszt Emléknapra.

A Holokauszt Emlékközpontban (1094 Budapest, Páva u. 39.), az Áldozatok Emlékfala előtt

2007. augusztus 2-án 16 órakor

mécsest gyújtunk a vészkorszakban meggyilkolt roma honfitársaink emlékére.

Beszédet mond Báder Iván tanár – szociológus (Erdélyi utcai Általános Iskola és Gimnázium) és Szita Szabolcs történész professzor (Holocaust Közalapítvány).

Zenél az EtnoRom együttes. (Énekel Künstler Ágnes és Balogh József).

16.30 órakor innen indulunk a Nehru Parkban (IX. ker. Közraktárak) 17.00 órakor kezdődő, közös ünnepségre.

Számítunk megjelenésére.

Budapest, 2007. július 23.
         
Üdvözlettel: 
Székely Gábor kuratóriumi elnök
és
a Holokauszt Emlékközpont Munkatársai

Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon