Skip to main content

NYÁRI DUPLASZÁM

Kedves Olvasóink!

Augusztus 4-5-én megjelenik a Beszélő friss száma.

A lap július–augusztusi számának tartalmából:

Nádasdy Ádám verse,
beszélgetés Krémer Balázzsal a szociális segélyekről,
M. Tóth Balázs az alapjogok tisztázatlanságáról,
Ambrus Judit és Szerbhorváth György publicisztikái,
Szummer Csaba az SZDSZ elhibázott reformkísérletéről,
Őrszigethy Erzsébet a csereháti falukutatásról,
Mózer Péter és Varga Attila a jóléti kiadáscsökkentésekről,
Majtényi György vadászportréi a szocializmusból,
Békés Csaba Kádárról és a prágai tavaszról,
Horváth Kata a bőrszínről, nemiségről és színlelésről,
búcsú Fejtő Ferenctől, Halda Alíztól és Liskó Ilonától,
levelek Ferencz Győzőhöz és Nádasdy Ádámhoz,
Ferencz Győző a versírásról,
Szegő János és Molnár Cecília Sarolta recenziói,
Mesterházi Mónika Ferencz Győzőről,
kompozíciók Szilágyi Lenke fotóihoz: Ferencz Győző, Vörös István, Lázár Bence András, Krusovszky Dénes és Vajda Gergely Balázs versei.

Jó olvasást és böngészést!

A Beszélő szerkesztősége

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon