Skip to main content

RAGÁLYOS KÖZÉPKOR a Centrális Galériában

 

RAGÁLYOS KÖZÉPKOR a rendszerváltás utáni Közép-Kelet-Európában címmel
szeptember 15-én nyílik meg a Centrális Galéria új kiállítása.

A rendszerváltás utáni kulturális változások egyik érdekes jelensége, hogy nálunk is megjelent, amit Umberto Eco a hetvenes évektől kezdve „új középkorként” emlegetett. A Magyarországon és Közép-Kelet-Európában újra feltámasztott középkor sajátos jegyeket mutat, amelyek  megkülönböztetik a történelmi fesztiválok, látványosságok nyugati formáitól. Mindenekelőtt sokkal több benne a politika – olykor pozitív, de sokszor fenyegető vagy pusztító formában. A Jugoszlávia felbomlását követő háborúk a középkori műemlékeket is hadszíntérré tették. Más országokban a politikai csatákat vívják meg a középkori emlékek körül; vagy újonnan felépítik a nemzeti emlékhellyé tett középkori műemlékeket, a hajdan lerombolt óriástemplomokat.

De van más is: állami és egyházi évfordulók, millenáris ünnepségek, új nemzeti szentté avatások, az archaikus tradíciók újraélesztése a hozzájuk kapcsolódó ideológiák, pogány kultuszhelyek, panoptikumok, turisztikai és gasztronómiai kiárusítások, filmek, rockoperák és fesztiválok révén. Hatalmas, burjánzó massza, melynek szinte ragályos terjeszkedését érdeklődve, meglepődve és olykor aggodalommal szemléljük.

A kiállítás bemutatja az új műközépkor szövevényes politikai szerepét, hol szórakoztató, hol fenyegető megnyilvánulásait is. A kiállítás gazdag fotó és dokumentum anyaga, az „új középkor” lovagi tornáinak fegyverei, felszerelése, középkori tárgyak másolatai, újraálmodott korabeli öltözékek, ezt a jelenséget jól illusztráló filmek színes kavalkádja várja a látogatót a Centrális Galériában.

A magyar és angol nyelvű kiállítást az OSA Archívum,  a Pro Cultura Urbis Alapítvány, Budapest Főváros Önkormányzat Kulturális Bizottsága és a CEU Department of Medieval Studies támogatta.

megnyitó: 2006. szeptember 15-én, 18 órakor

helyszín: 1051 Budapest, Arany János u. 32.

kurátorok: Klaniczay Gábor, Tóth G. Péter, Dobó Katalin

beszédet mond: Klaniczay Gábor a CEU és a Collegium Budapest Professzora

            Harci bemutatót tart: Hidán Csaba

2006. szeptember 16-17-én, szombaton és vasárnap az OSA Archívum részt vesz a Kulturális Örökség Napjai rendezvénysorozatában. Ezen a hétvégén az OSA Archívum bemutatja a Goldberger-házat, benne a frissen megnyílt Ragályos középkór című kiállítását, és bemutató előtti filmvetítést tart. A belépés valamennyi eseményre ingyenes.

19 és 22:30 órai kezdettel: a Goldberger- ház bejárása

Premier előtti filmvetítés: mindkét napon 20 órától vetítjük

 Szörényi Levente misztikus operáját, az Árpád népét (kb. 150 perc)

További információ:       Ábrahám Nóra 06-30-271-2709, 327-3250

                                   abrahamn [at] ceu [dot] hu, www.archivum.ws

 A kiállítás  2006. szeptember 15-október 20-ig, hétfő kivételével minden nap ingyenesen látogatható.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon