Skip to main content

Réz Pál irodalmi estje március 18-án

 

a műfordítók egyesületének szervezésében

„AZTÁN AGYONLŐTTEM MAGAM”

Hány éves vagy, kérdezte. Tizennyolc, mondtam. Hogy élsz, mit csinálsz? Ki kell használni az időt, mert csak fiatalnak érdemes lenni; aki ad magára, az öngyilkos lesz, mikor eléri a harmincat. És te hány éves vagy, kérdeztem. Harmincegy. Ez is hozzátartozik, hogy nagyot lehet vele röhögni, és ettől máris jó ismerősének érezheti magát az ember.
(…) Mondjon ő akármit, van benne valami kikezdhetetlen életenergia, valami tűz, aminél az enerváltabb fiatalságnak jólesik melegedni.
(Várady Szabolcs Réz Pálról)

Réz Pál
műfordító, irodalomtörténész estje


Beszélgetőtárs:

Várady Szabolcs
költő-műfordító


2008. március 18. (kedd), 19 óra

A Ráday Könyvesház melletti Képesház Galériában
Budapest, IX. Ráday u. 25.


Mindenkit szeretettel várunk!

A rendezvényt a MASZRE támogatja

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon