Skip to main content

Vajdasági viszonyok

Felhívás lincsre

Szerda este megtalálták annak a 15 éves szabadkai szerb lánynak a holttestét, aki két hete tűnt el Bajmokon, a szerb-magyar határ közelében.

Fáma a biciklistákról

Még hogy uborkaszezon ne lenne a magyar politikai életben – már ha persze ez politika (az) –: módosul a KRESZ, aztán a biciklista piálás után nyugodtan száguldozhat egy feles után a főutakon is. A mellékutakon eddig is belefért egy-két sör, mostantól azonban a zug- és romkocsmák népe fellélegezhet úgy vidéken, mint a fővárosokban.

Színház(ba-be)csinálók

Előzmény és valóság: a szerbiai Magyar Nemzeti Tanács Kulturális Bizottsága javaslatára a Szabadkai Népszínház igazgatónője, Ljubica Ristovski Andrási Attilát nevezte ki a magyar társulat művészeti vezetőjévé. Maga a társaság tiltakozott a döntés ellen – ők egy másik pályázót támogattak, a társulat egyik tagját –, de magyar szakmai szervezetek, rendezők, pályatársak is tiltakoztak, így a Színházi Kritikusok Céhe és a Népszínházzal és a Katona József Színházzal a Vörös c. darabot közösen tető alá hozó, az ezt rendező Máté Gábor és mások is közleményben csodálkoztak el a dolgon, erősen.

Mi a szerelem? – avagy a szigorúan ellenőrzött tamburák és a nyelvrendőrség

 

Ennél semmitmondóbb kérdés, mint a címben foglalt, aligha létezik. Még rosszabbul hangzik, mint az, vajon mi az élet értelme? Azzal még csak-csak elvagyunk, hogy mi a filozófia, a művészet vagy mit értsünk az egzisztencializmus fogalmán, dűlőre jutunk azzal is, mi a különbség a benzin meg a dízelolaj között, no de hogy mi a szerelem, valljuk be, olyan kérdés, amit csak feltenni lehet.

Árvízi és konferenciaturizmus Újvidéken

Szerbhorváth György tudósítása a nyugat-balkáni PEN-rendezvényről a Librariuson. 

De minek számít az, ha tíz értelmiségi okoskodik? Az szórakoztató lehet? Vagy ha unalmas és komoly, akkor az mintegy gyász-kompatibilis? Nos, végül meg lett tartva a rendezvény, szinte közönség nélkül, mert reklámozva sem lett inkább, és a szervezők tarsolyában volt a titkos terv: ha megjelennek a város ún. kommunális rendőrei (akik a kávézókban büntetgették a nem adekvát mód’ gyászolókat), úgy magunkra zárjuk az ajtót, és amolyan illegális, disszidens, szamizdatos konferenciát tartunk.” 

Két régi-új nemzet öt nap alatt – (az önkéntesség nacionalizmusa)

Amikor még múlt szombaton elindultam Budapestről délre, hogy szerda-csütörtök egy újvidéki PEN-konferencián vegyek részt, amelyen menetrendszerűen most tízen (délszlávok, illetve ex-jugoszláviak) cirka százmilliomodszor megtárgyaljuk, hogy mi van Európával, a határokkal, Közép-Kelet-Európával, az ideológiákkal, a nacionalizmussal, arra számítottam (a honoron kívül), hogy jót kirándulok a szerb Athénba (a szerb szóvicc szerint száz év alatt a szerb „Atina”-ból szerb „kantina” lett, azaz kantin, kocsma).

A nap hőse, a „hazaáruló” – szerbiai gruppenszex: mindenki mindenkivel

A parlament alakuló ülése napjának alkalmi hőse Pásztor István lett, miután a Gaudi-Nagy Tamás által felhergelt csőcselék leköpdöste a Vajdasági Magyar Szövetség elnökét, a hírek szerint lebolsevikozták, hazaárulónak nevezték, aki elárulta a délvidéki magyar autonómia ügyét. Gaudi később sem állt le, szerinte örüljön Pásztor, mert a hazaárulóknak lámpavas jár, és ő az, „mert összeállt a magyar nemzeti érdekeket veszélyeztető szerb radikálisokkal, azokkal, akik kiüldözték a Délvidékről a magyarok döntő többségét”.

Végel László: Göröngyös úton. Összetorlódott idő a kisebbségben

A berlini fal ledöntése után az újvidéki Matica srpska antikváriumba és a konténerekbe egyre több magyar könyv került. A magyar értelmiség egy része áttelepülni készült az anyaországba, s a könyveket az antikváriumban próbálta értékesíteni, de a nagy kínálat miatt az antikvárius nem vásárolt fel többet, így hát maradt a konténer, ahonnan a romák szedték ki őket, megtisztították és a Felszabadulás sugárúton kartondobozokra helyezve árusították. Mentették a romák a magyar kultúrát!

Szerbhorváth György: A norvégmintás hazafiságtól az üres köztársaságig

Jövünk le az Oslo-környéki hegyről a vulkáni eredetű sziklákon, és azt mondja-kérdi a hétéves kisfiú: ugye, Norvégia szép ország? Vendéglátóim magyar állampolgárok (egyikük szerb is), nem vették fel a norvégot, bár már megtehetnék, de akkor le kellene mondani a magyarról. Még gondolkodnak azon a lehetőségen, hogy hazaköltözzenek.

Borsányi András: A Vajdaság nem Koszovó

A vajdasági Horgoson két szomszédos családi házban 2005. február 1-jén találtak rá egy magyar család hat tagjának holttestére, közöttük két gyermek tetemére.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon