Skip to main content

10 éves a Nemzeti Kulturális Alap

Jankovics Marcell: A piramiselv eredményei

Elnöki ars poeticák


Amikor 1998-ban felkértek az NKA vezetésére, másfél hónapom volt arra, hogy áttekintsem leendő feladataimat. Úgy gondoltam, hasznos lesz, ha megnézem statisztikai szempontból a pályázatok eredményeit, tehát azt, hogy ki mennyit kapott. Az derült ki, hogy a pályázatok elbírálása során a gyerekek, a vidék és az amatőrök háttérbe szorulnak. A profikkal, a fővárossal és a felnőttekkel szemben. A gyerekek háttérbe szorulásán nem azt értem, hogy a gyerekek által készített munkák szorultak háttérbe, hanem azt, hogy a gyerekközönségnek szóló művek.

Török András: Az expanzió kora

Elnöki ars poeticák


1994. augusztus 15-én, engedve Fodor Gábor miniszter ellenállhatatlan felkérésének („András, nem lehet még húsz évig csak dumálni arról, hogyan kellene másképpen csinálni a dolgokat”), megkezdtem kulturális helyettes államtitkári ténykedésemet egy hatalmas minisztérium-épületben, annyi teendővel, mint a mai kulturális miniszter. Halálos keveréknek bizonyultam: gyakorlatlanság, a lobbiérdekekben való járatlanság, messianisztikus jó szándék, kannibáli munkavágy.

Fekete György: Egy gondolat története és tapasztalatai

Elnöki ars poeticák


Már a nyolcvanas évek első felében, a Hazafias Népfront Művelődéspolitikai Bizottságában mint a hazai értelmiség egyik politikai menedékhelyében felmerült valamiféle kulturális célokat szolgáló pénzalap létrehozásának gondolata. A szellemi élet felgyorsuló mozgása és a megvalósítás szűkülő anyagi lehetőségei hozták felszínre az álmot. Álmot, mondom, mert semmi gyakorlati szerepe nem lehetett azon kívül, hogy a rendszerváltozás utáni idők potens értelmiségében a későbbi affinitást elősegítette.

Jankovics Marcell: Tisztelt Főszerkesztő Asszony!

Nyílt levél


Köszönöm a velem készült interjú korrekt közlését (2003. április), egyúttal arra kérem, hogy lapja következő számában adjon helyt az alábbiaknak.

A hivatkozott NKA-évfordulós szám 66. oldalán Csáki Judit két váddal illet minden alap nélkül. Erről bárki meggyőződhet, hiszen a Nemzeti Kulturális Alapprogram pályázati döntései nyilvánosak.

1. Csáki Judit azt állítja, hogy a Színház folyóirat feketelistán volt az én időmben.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon