Skip to main content

Jövőhajó

Tamás Gáspár Miklós: Útban Bangkok felé


Vásárhelyi Miklósnak[SZJ]


„…Mindenki, kit előítéletek meg nem vakítanak – írja báró Eötvös az Uralkodó eszmékben

  • Tovább

    • Konrád György: A válság dicsérete


    Válság van? Mióta? Tavaly óta? Ötvenhat óta? Negyvenkilenc óta? Negyvenöt óta? Negyvennégy óta? Harminckilenc óta? Harminchárom óta? Tizenkilenc óta? Tizennégy óta? Hatvanhét óta? Negyvenkilenc óta? Mióta?

    A cukrásziskola lelkesen csinál egy tortát. Tesznek bele egy kiló sót. Feldíszítik az asztalt. Körülülik. Feltálalják a tortát. Hát, nem elég finom. Honnan, melyik mozzanattól datáljuk a válságot?

    Válság van? Nagyszerű. Kezd érdekes lenni a város. Valami zsibongás észlelhető, a figyelem éberebb. Csipkerózsika feltápászkodik.




    Petri György: Az unalmas válság


    Miután közmegegyezés már nincs, ideje kimondanunk, hogy nem is volt. Amit közmegegyezésnek hívtak és sokan hívták annak, az valójában közbeletörődés volt. Közmegegyezésben összemérhető erejű partnerekre van szükség. A hatvanas évek megtorlás utáni magyar társadalma megegyezésre nem, csak tudomásulvételre volt képes.

    Blogok

    „Túl későn jöttünk”

    Zolnay János blogja

    Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

    Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

    Tovább

    E-kikötő

    Forradalom Csepelen

    Eörsi László
    Forradalom Csepelen

    A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

    A „kieg” ostroma

    1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

    Tovább

    Beszélő a Facebookon