Skip to main content

Térségünk

Hosszú István: „Minden követelésetek teljesítve lesz”

Zsil völgye, 1977


Szovátán születtem. Ott éltek az őseim is, ameddig csak vissza tudom követni őket a múltba. Gyerekkoromban Szováta még majdnem tiszta magyar település volt – azóta nagyon megváltozott a városka, ma már a lakosság 45-50 százaléka román.

Édesapám bányász volt. Volt egy kis darab földünk is, azt is művelgettük, de abból nem tudott megélni a család, édesapám már ’49-től eljárt különböző bányákba dolgozni. Egészen ’55-ig, mert akkor a bányától is elküldték. Mert még ’53-ban beléptek a szüleim Jehova Tanúi közé, és ettől aztán állandó üldöztetésnek voltunk kitéve.


Jacek Kuron: Mi mást tehetnénk?

Válasz a Beszélő kérdéseire[SZJ]

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon