Skip to main content

B. Révész László

B. Révész László: „Kimondta, amit akkor nem lehetett kimondani”

2016. március 15.

Kemény István és a cigányvizsgálat

Részlet Havas Gábor életútinterjújából, amelyet az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete Oral History Archívumának készített B. Révész László 2009. október 9. és november 20. között.

Próbáltam [1971-ben] valamilyen munkát keresni Pesten. Már korábban barátságba keveredtem Bucz Hunor amatőr színjátszó rendezővel. Neki el kellett jönnie Tiszaföldvárról, ahol gimnáziumi tanár volt, és egy nagy hírű és kiváló irodalmi színpadot csinált. Mire én följöttem Pestre, ő már itt volt, és a Csepeli Munkásotthonban hozott létre egy új csoportot. Neki is mondtam, hogy kellene valami munka, és ő valahonnan ismerte Törzsök Erikát. Nem tudom pontosan, honnan, de lehet, hogy Szolnok megyéből, mert Erika mezőtúri, és beajánlott neki.

Havas 70 – I. kötet >>>
Havas 70 – II. kötet>>>

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon