Skip to main content

Balázs Zoltán

Balázs Zoltán: „Mindannyiunkban megvan az egymás iránti rosszakarat”

Balázs Zoltán interjúja John Kekes filozófussal


Hogyan kezdtél filozófiával foglalkozni? Húszéves korában az ember még nem nagyon szokta tudni, hogy mi akar lenni, azt pedig főleg nem, hogy filozófus.

Én már jóval húszéves korom előtt tudtam, hogy filozófiával akarok foglalkozni. Igaz, azt akkor még nem tudtam, hogy ami érdekel, azt filozófiának hívják. Azt hittem, hogy engem a szociológia érdekel. Ennek magyarázata persze a körülöttem zajló eseményekben keresendő. 1936-ban születtem, s gyerekfejjel, 7–8 évesen éltem át az ország szétesését, amely természetesen nagyon mély nyomokat hagyott bennem.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon