Barta Péter

Barta Péter: Szorongás, Orfeusz

Nick Cave and the Bad Seeds: Abattoir Blues / The Lyre of Orpheus


Egy zenészre felfigyelni kétféle módon lehet: 1. nem ismerjük, és zenéje (és/vagy szövege) néhány perc alatt, direkt és leplezetlen szándékkal vág pofon, illetve többszörös tudatos vagy akaratlan meghallgatás után lesz mienk a megtiszteltetés, hogy megszokhatjuk; 2. ismerjük a zenészt, és ugyanúgy, a fent leírt módon manipulál. Nick Cave esetében ebben is, abban is részem volt már, és emiatt eléggé neheztelek is rá. Nem vált be semmi. A zenei archívumba süllyesztés munkálatait újból és újból kénytelen vagyok félbeszakítani, zaklatott dolgai zaklatnak.