Skip to main content

Breitner Péter

Breitner Péter: Honnan jöttek…?

2016. március 6.

Egy hajléktalanokkal foglalkozó segítőnek – ha nem képes a szociális munkás- kliens szerepviszonyokon túlmutató, azokat más dimenzióba helyező kapcsolatokat kialakítania – egészen torz képe lehet a saját ügyfeleiről. Hiszen akkor soha nem ismeri meg őket teljes valójukban, hanem csupán azzal a csontsoványra apadt „hajléktalan-szerepkészlettel” találkozik, amelyet sok különböző, de mégis egy irányba tartó folyamat szorított be a mélyen gyökerező bizalmatlanság állapotába, amelyben csak szükségleteket tud felmutatni, ráadásul nem is mindig udvarias formában. Vagy éppen nem akar semmit, mert az akaratára megsemmisítő csapást mértek az életében elszenvedett események. A hajléktalan emberek jó része ilyen képet mutat magáról az érkezési oldalon, azaz amikor például egy hajléktalanszállásra érkezik.

Havas 70 – I. kötet >>>
Havas 70 – II. kötet>>>

Az indulási oldal – bevezetés

Breitner Péter: „Jelentős történelmi (politikai) események hatása Lakatos Kálmán életútjára”

2014. március 25.

Ennek a mondatnak az egyperces-szerűsége valószínűleg nem egészen a véletlen műve. Hiszen Örkény egyperceseinek (egyik) jelentősége pont abban rejlett, hogy a szanaszét tekergőző, körmönfont és lényeget elfedő mondatfüzérek világában a (két pont közötti, lehető legrövidebb) rákérdezés a valóságra már-már a groteszk műfajába hajlik.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon